Voltak ugyan, akik akkor is tudták, hogy nem érdemei, hanem kapcsolatai folytán jutott az élre a fiatal jogász, de a szociáldemokratáknak új, friss, még le nem járatott emberekre volt szükségük, és az addig ismeretlen, de magas támogatókkal rendelkező jelölt képzettsége és politikai járatlansága is mellette szólt. Megválasztották, ki a megújulás, ki a befolyásolás reményében, és kitartottak mellette minden botrányában, pedig nem volt kevés.
A sor az összemásolt doktori disszertációtól a korrupciós vádakig terjed, de volt közben jó néhány diplomáciai melléfogás, csúnya politikai kavarás, népszavazás-hamisítási kísérlet (amiért csak a helyettes Liviu Dragnea fizet, pedig nem magának dolgozott), be nem tartott ígéretek, szövetségesek átverése, régi párttagok eltávolítása, elbukott elnökválasztás, átgondolatlan intézkedések, alkalmazhatatlan kormányrendeletek, szűk érdekeket szolgáló törvények, alkotmánysértő határozatok –  még sorolni is sok. És a kormányfő semmilyen hibájából nem tanul, arroganciája, önnön teljhatalmába vetett hite kikezdhetetlennek látszik, noha egyik bakot a másik után lövi.
Az utóbbi hetekben infantilizmusával lepte meg a világot: váratlan, bejelentés nélküli eltűnése, indokolatlanul elhúzódott távolléte, hirtelen hazatérése, a külsejével kapcsolatos megnyilvánulásai és hű társainak orrbavágása egy szabálytalan visszavonulással – amit egy közösségi oldalon tett közzé, a párt érdekeire hivatkozva, de senkivel meg nem beszélve – a felelősségérzet patologikus mértékű hiányáról árulkodik. A kormányfő azonban úgy megszokta a hazudozást, hogy már saját magát is sikeresen átveri: tegnap arról beszélt, hogy augusztusban lejár az ügyészségi kivizsgálás, és visszatérhet a párt élére. Holott már a törvényszék előtt kódorgó kutya is tudja, hogy nálunk sokkal lassabban halad az igazságszolgáltatás. Az SZDP-ben máris megkezdődött a harc az elnöki tisztségért, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok születtek, de az világos, hogy az erejét és irányát vesztett, korrupciós perekkel terhelt párt nem engedheti meg magának a hosszas ideiglenességet: jövőben választások lesznek, és jelenleg egyetlen szavahihető vezetője sincs.
Victor Ponta valószínűleg ennek köszönheti maradék támogatottságát, de ez is egyre vékonyodik: előbb-utóbb szembe kell nézni azzal, hogy nem megújította, hanem kisiklatta az ország legnagyobb politikai erejét, és nem a legfiatalabb román államférfiként vonul be a történelembe (ahogy elnökválasztási kampányában hirdette), hanem szánalmas kis szélhámosként. Már nem tarthat sokáig, amíg a kormányfői gyeplőt is bedobja.