A nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoport közel ezer, 1972–1973-ban született embert követett nyomon. Az életkorral változó 18 paramétert – többek között a testsúlyt, vesefunkciót, a fogíny állapotát – vizsgáltak meg 26, 32 és 38 éves korban. Az eredmények szerint 38 évesen a résztvevők biológiai életkora a késő húszas évektől egészen a majdnem hatvan éves kor körüli tartományig terjedt, vagyis néhányan szinte nem öregedtek a vizsgált időszakban, míg mások majdnem három biológiai évvel lettek idősebbek minden 12 hónap elteltével.
Terrie Moffitt, az amerikai Duke Egyetem munkatársa szerint a biológiai életkoruk alapján majdnem nyugdíjasnak számító résztvevők külsőleg elcsigázottnak, fáradtnak néztek ki, rosszabbul teljesítettek az agyfunkciókat mérő teszteken, és a felfogóképességük is gyengébb volt. A többség esetében azonban csupán néhány év eltérés volt a biológiai és a valódi életkor között. A szakemberek egyelőre nem tudják, hogy a biológiai öregedés üteme miként változik az idő előrehaladtával.
„Az élet minden olyan területén, amelyet jelenleg a kronológiai életkorunk alapján szabályozunk, igazságtalanul járunk el, ha azonban többet tudnánk a biológiai életkorról, akkor sokkal méltányosabbak lehetnénk, törekedhetnénk a nagyobb egyenlőségre” – hangsúlyozta a szakember, rámutatva: a nyugdíjkorhatár például igazságtalan lehet azokkal szemben, akik teljesítményük csúcsán kényszerülnek visszavonulni.
A kutatók nem számítottak arra, hogy már ilyen fiatal életkorban ekkora eltéréséket találnak. Mint hangsúlyozták, a mostani eredmények segíthetnek az öregedés ütemének lassítását célzó módszerek kidolgozásában, és az orvostudományra is hatást gyakorolhatnak. „Ha valóban lassítani akarjuk az öregedés folyamatát annak érdekében, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását, akkor már egészen fiatal korban közbe kell lépnünk” – idézte a szakembert a BBC News.