Szórványban sorvad a magyar közösség – a népszámlálási adatok is ezt mutatják. Egyesek beolvadnak, mások elmennek. Megszűnnek a magyar tagozatok az iskolákban, lassan a római katolikus templomokból is kiszorul a magyar nyelv. Egyre többen nem értenek magyarul, a papok románul is vagy már csak románul miséznek. A protestáns leányegyházközségekben az elnéptelenedéssel arányosan ritkulnak az istentiszteletek, temetésen már ott is gyakori a román szó.
A fiatalok nem nemzetiség szerint házasodnak, hanem főként szerelemből. A román tömbben a magyar házastárs elnyomott, vagy önkéntesen visszavonul. A gyerekekkel románul beszélnek a családban. De még ha az egyik szülő magyarul is foglalkozik velük, az iskolában már románul értekeznek, önkéntelenül románra váltanak otthon is. Vannak olyan magyar szülők – sajnos, egyre többen –, akik eleve román óvodába, iskolába adják gyermeküket, hogy „jobban érvényesüljön”. Így nem tanul meg magyarul.
Sok helyen dilemma az is: az általában nagyon gyenge összevont magyar osztályba járassák gyereküket, a helyi román osztályba, vagy elvigyék távolra, nagyobb magyar közösség erősebb iskolájába.  Amennyiben az első lehetőséget választják, ki tudja, miként fejlődik? A második opció esetében a magyarság számára elveszett. A harmadik vázolt lehetőség szerint megmaradnak magyarnak, de már nem otthon, saját közösségükben.
Nem siránkozni kell, hanem a helyzetet elemezve megoldáson dolgozni. Az ilyen-olyan szórványprogramok többnyire látszatmegoldások. Persze több a semminél, ám átfogó stratégiára lenne szükség. Például megmaradás – szülőföldön témájú programot kellene kidolgozni, elsősorban gazdasági vetülettel, amely megélhetést biztosíthatna. A vállalkozó kedvűeket kellene támogatni, hogy cégeket működtessenek, munkahelyeket biztosítsanak, hogy gazdaságilag is megérje otthon maradni. Akkor meg lehetne szervezni a magyar nyelvű oktatást, természetesen támogatva, bentlakásos rendszerrel és iskolabuszokkal központokba szállítva a gyerekeket. Mi több – ez is csak támogatással elérhető –: olyan erőssé kellene fejleszteni a magyar oktatást, hogy a többségi nemzet fiainak is csábító lehetőséget jelentsen. Az ötlet utópisztikusnak tűnhet, de nem kellene eleve elvetni.
Elsősorban összefogásra van szükség. Fel kellene ébredni végre, negyedszázaddal a kommunista rendszer bukása után illene a szórványgondokat orvosolni is, nem csak ápolgatni. Ehhez gazdasági megerősödésre van szükség, mert üres gyomorral nem azon gondolkodik a szórványban élő, hogy otthon tartsa gyerekekét.