Immár évek óta Háromszéknek, de az egész Székelyföldnek azzal az általánosan elterjedt (vagy éppen elterjesztett) érvvel kell szembenéznie, hogy gazdasági teljesítőképessége saját fenntartásához sem elegendő, nemhogy profitot termelne, vagyis a térség önmaga fejlesztését finanszírozni tudná.
Nos, e vélekedés nem csak a megye vezetőinek, elöljáróinak megnyilatkozásaiban, netán nacionalista politikai kurzusok könnyen kideríthető érdekéből fakadóan vált általánossá, hanem még a hazai tudományosság jeles képviselői is arra a következtetésre jutottak, hogy a térség az ország koldusának szerepét kénytelen játszani.
A kérdés megközelítésében azonban ― az érzékelhető előítéleteken túl ― mindig érzelmi, sőt, politikai szempontok uralkodtak el, számszerűen, még egy adott időszakra vonatkozóan sem tudta senki bebizonyítani ezt az állítást. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatok megítélésében, majd a következtetések levonásában (a leggyakrabban, ugye, azt lehetett hallani: miért kell nektek autonómia, ha most sem tudjátok eltartani magatokat) egy sor tényező figyelmen kívül maradt (esetenként szándékosan kihagyták). Itt talán elég, ha az általános helyzet javulásának mentalitásra gyakorolt hatását említem.
Az eltartottság bélyege mégis mélyen beégett a székelyföldi köztudatba, már-már elvi megközelítés szintjére emelkedett. Az alábbi beszélgetés eme billog, eme szégyenfolt enyhítésére tett kísérlet. A sepsiszentgyörgyi adófizető körzet (a megyeszékhelyen kívül még tizenöt község tartozik ide) két első emberével azután beszélgettünk, miután nyilvánosságra hozták első átfogó beszámolójukat. Az adók és illetékek vonatkozásában, a tavalyi évre vonatkozó beszámoló egyébként a maga nemében egyedülálló a hazai adózás történetében. Amint azt Máthis István aligazgató, a publikáció szerzője, valamint Ambrus Attila igazgató elmondta, a kiadvány célja az adóhivatal átláthatóságának megteremtése, munkájának és munkaközösségének bemutatása, az adatok minél szélesebb ismertetése, a bürokrácia visszaszorítása, de az adófegyelem növelése is. A román nyelvű kiadvány ingyenesen áll az érdeklődők rendelkezésére, néhány releváns adatot egy kazettában mi is közzéteszünk.
Megválaszolhatatlan
kérdés
Riporter: Lehet-e egy vidékre azt mondani, hogy eltartott?
Ambrus Attila: Ezt valójában nem is lehet meghatározni. Hiszen minden közigazgatási egységnek megvan a saját bevétele, azzal részben gazdálkodhat. Esetleg úgy lehet feltenni a kérdést, hogy abból a pénzből, amit a központba kell küldeni, mennyit osztanak vissza. Ilyen értelemben aligha releváns az a megközelítés, hogy eltartott, vagy épp ellenkezőleg, nem eltartott megye vagyunk.
Máthis István: Az adók szempontjából például épp az itt lévő nagy cégek azok, amelyek közvetlenül Bukarestnek adóznak. Ilyen ugyan csak három van, de értelemszerűen a legnagyobbak, tehát a legtöbb jövedelmet termelik, a legtöbb adót fizetik be.
A. A.: Ugye, vannak a kis adófizetők, aztán a közepesek, de ezek közül is a legerősebb 185 közvetlenül a megyei adóhivatalba fizet, nem az adókörzethez.
M. I.: Ez a megye éves közbevételének mintegy 35 százalékát teszi ki. Úgy lehet számolni, hogy további 35 százalék a szentgyörgyi körzethez tartozó cégektől származik, a maradék harminc pedig a többi adókörzet bevétele.
R.: Azt szokták mondani, hogy lakosságát, területét tekintve az ország egy százaléka Kovászna megye. Az adóbevételek vonatkozásában ez hogy áll?
A. A.: Az országos összbevétel mintegy 1,3 százalékát valósítottuk meg a tavaly. Ez talán annak is köszönhető, hogy az átlagnál magasabb az adófizetési kedv, de utal a gazdaság teljesítőképességére is.
R.: Mi az, ami helyben marad a befizetett adókból?
A. A.: A cégektől a fizetések után járó adó közvetlenül a helyi költségvetésbe megy. A profitadóból, illetve a járulékból származó összegek különböző arányban ugyan, de nagyrészt a központi költségvetésbe folynak be. Arról beszélhetünk, hogy a profitadóból visszaosztott összegből az úgynevezett decentralizált állami intézményeket, vagyis az állami közintézményeket nem tudják eltartani, nos, ez lehetséges. Ilyen szempontból lehet, hogy eltartottak vagyunk, de hát azt mindenki tudja, hogy a katonaság, rendőrség, csendőrség mind nagyobb létszámmal működik, mint más megyékben. Azért is nehéz meghatározni az eltartottságot, mert az önkormányzatok gazdálkodnak (sajnos, nem igazán használják ki ezt a lehetőséget), kölcsönt vesznek fel, pályázatot nyernek, vagyis többféle bevételük lehet. Közhasznú cégeket működtetnek, s annak a nyeresége bevételként jelenik meg. De ha így vesszük, Szentgyörgy megtermeli a saját kiadásait, sőt. Ha lebontjuk, akkor az viszont mindenképpen igaz, hogy a megyeszékhely eltartja a többi várost. Annak a bizonyos 35 százalékos adóbevételnek a 80 százalékát a szentgyörgyiekből lehet megvalósítani. A további 35 százalék is itt termelődik meg, vagyis máris a megye 60—65 százalékának adóbevételei szentgyörgyi adófizetőktől származik.
Nem állunk olyan rosszul
R.: Az adatok 2007-re vonatkoznak, van-e elmozdulás az idén?
M.I.: Lehet, hogy hihetetlen, de óriási változás tapasztalható. Az adóbevételek szempontjából ugyanis 2007 januárja és 2008 januárja között mintegy hetvenszázalékos növekedést értünk el. Az év első két hónapjában annyi jövedelmet valósítottak meg a cégek, mint tavaly az első negyedévben összesen. Ez valószínű annak köszönhető, hogy a fantomcégek mostanra számolódtak fel, s a működőképes cégeknél pedig érződik a fejlődés.
A. A.: Az történik, hogy évekig óriási volt a lemaradás, az adóhátrálék. A gyengén, vagy egyáltalán nem működő cégeket fel kellett számolni, ez nagyjából megtörtént, s most gyakorlatilag nincs nagy adótartozással rendelkező vállalat. Ugyanakkor az utolsó két év alatt igenis volt gazdasági növekedés, ez kétségtelen.
M. I.: Nem beszélve az adófegyelemről. A legtöbb elmaradás úgynevezett kurrens tartozás, vagyis egy hónapot alig meghaladó hátrálék. Hogy a statisztikákban sok felszólítás szerepel, hát az azért van, mert egy hónap után azonnal és minden kategóriájú elmaradás miatt értesítjük a céget.
A. A.: Az elért eredményeknek persze az a feltétele, hogy a cégekkel továbbra is folyamatosan kell tárgyalni, partnernek tekinteni. Elvégre egymásra vagyunk utalva, ha nem biztosítunk egyfajta rugalmasságot, s a tartozások miatt holnap zárolom a cég számláit — ez egyébként a legegyszerűbb módszer —, akkor az a cég holnapután bezár, s megszűnik adóalany lenni. Inkább valamilyen vagyoni garanciát kérünk, és kivárjuk, amíg fizetni tud. Persze, van olyan, ahol már nem lehet segíteni.
Zsebből, szürkén, feketén
R.: Mi a helyzet a személyi jövedelemadó vonatkozásában?
A. A.: Ebből a szempontból fel sem tevődik az eltartottság kérdése, hiszen, ami megvalósul, az helyben marad, vagyis az önkormányzatok bevételeit gazdagítja. Ezért kellene érdeke legyen minden polgármesternek például, hogy amikor egy közbeszerzési eljárásban kiadnak egy feladatfüzetet, akkor feltételként szerepeljen, hogy az illető cégnek legalább egy munkapontja legyen az illető településen. Mert akkor az ide bejelentett alkalmazottak személyi jövedelemadója mind ide folyik be. És a cégek bérköltségeinek is egy része.
R.: Milyen bevételek származnak a személyek, alkalmazottak után?
A. A.: Három jogcímen kell ilyen adót befizetniük az adófizető polgároknak: a bérek után, az egyéni vállalkozások, illetve a bérbe adott javak után fizetendő adónemről beszélhetünk. Persze, ott van továbbá az osztalékadó is, ám mindezek az összbevétel mintegy negyven százalékát kitevő állami költségvetési tétel valamivel több, mint egyharmada. Ha a más jogcímeken befizetett összegeket is hozzá vesszük, akkor mintegy húsz százalékról beszélhetünk.
R.: Van egy ingoványos része is a jövedelemtermelésnek, ez a szürke- és feketegazdaság. Ami után nem folyik be adó.
A. A.: Ezt nyilván csak becsülni lehet, de ha beleszámítjuk, hogy hányan dolgoznak feketén, építkezésben vagy másutt, mennyi faanyagot adnak el feketén, lakást bérelnek bejelentés nélkül stb., legalább harmincszázalékos növekedést lehetne megvalósítani az adóbevételeknél. De az igazság az, hogy nem nálunk bonyolítják le a nagy csalásokat, ha a közvetlen közelünkben lévő megyékkel akarjuk összehasonlítani magunkat, akkor a feketegazdaság tekintetében jobbacskán állunk. De ennek is több értelmezése lehet. Ugye, a közgazdasági elméletek is azt mondják, hogy a szürkegazdaságot ellenőrzés alatt kell tartani, és nem megszüntetni, mert az egy lüktető provokációs erő a gazdaságon belül.
A decentralizáció hatása
R.: Ha mindez így működik, akkor honnan ez a saját megyei vezetőink által is sokat emlegetett eltartottság?
A. A.: Még egyszer hangsúlyozom: ezt így kijelenteni politikai érdek lehet csupán, szakmailag nem állja meg a helyét. Azt mondjuk, ki lehet számolni, hogy a társadalombiztosítási kasszába a megyéből befolyt összeg fedezi-e a nyugdíjasoknak folyósított járandóságot, vagy a munkanélküli segélyalapba befizetett pénz mennyire fedezi az ilyen jogcímen kifizetett összegeket. De ez nem releváns, s a különböző adónemek között egyébként is végeznek egy kolerációt. Az országos költségvetésben ezeket a sarokszámokat egyszerűen nem lehet összevetni. Összességében, makró szinten meg lehet állapítani, hogy mennyi volt a bevétel, mennyi a kiadás, mekkora a hiány (mert, ugye, általában hiánnyal számol az állam). De ezt megyei bontásban aligha lehet megállapítani, mert a különböző adónemek révén befolyt pénzt nem föltétlenül a megfelelő kifizetés követi. Minél általánosabb és bonyolultabb egy adórendszer, annál könnyebben lehet — különböző érdekek mentén — átcsoportosítani a kiadásokat.
R.: Vagyis a pénzügyi rendszerek decentralizációja, ha úgy tetszik autonóm működése egy bizonyos területen sokkal tisztább viszonyokat eredményezne, ami a közpénzek felhasználását illeti...
A. A.: A gazdaságban vannak a horizontális és a vertikális kapcsolatok. Minél nagyobb a horizontális elosztás a vertikális kapcsolódással, annál könnyebben elvész a pénz. Minél több lépcsőn kell átmennie ennek a pénznek, annál több az átcsoportosítások lehetősége. És fordítva: minél közelebb tartom a pénzforrást a kiadásokhoz, annál rugalmasabb kapcsolódások, tisztább viszonyok alakulnak ki. Arról nem beszélve, hogy mennyire pozitív mentalitást tud egy ilyen rendszer kialakítani magukban az adófizetőkben.
A város is adóztat Az említett kiadvány alapján a tavalyi adóbevételeket számszerűen is közzé tesszük, hangsúlyozva, hogy ez a sepsiszentgyörgyi adókörzetre vonatkozik (a megye nem készített ilyen kiadványt). Ugyanakkor Józsa Emese a városi pénzügy vezetője rendelkezésünkre bocsátotta a tavalyi bevételeket. Eszerint Sepsiszentgyörgyön a közel nyolcvanmillió lejes összbevétel mintegy fele, vagyis 38 603 064 lej saját bevétel volt, vagyis több, mint amennyi az egészségbiztosítási pénztárba befolyt az egész adókörzetben.
A költségvetési jövedelmek szerkezete Költségvetés Behajtott jövedelmek százalékban Állami költségvetés 64 313 570 40,23 Társadalombiztosítás 56 854 070 35,57 Egészségbiztosítás 33 361 850 20,87 Munkanélküliségi hozzájárulás 5 321 779 3,33 ÖSSZESEN 159 851 269 100,00 A költségvetési jövedelmek adónemek szerint Állami költségvetés érték százalékban ÁFA 25 956 624 37 profitadó 9 182 130 13 fizetés utáni adó 27 266 082 38 egyéb 8 350 860 12 ÖSSZESEN 64 313 570 100 Társadalombiztosítás érték százalékban vállalati befizetések 35 885 609 63 alkalmazotti befizetések 17 621 270 31 egyéb 3 347 191 6 ÖSSZESEN 56 854 070 100 Egészségbiztosítás érték százalékban vállalati befizetések 14 374 176 43 alkalmazotti befizetések 16 187 507 49 egyéb 2 800 167 8 ÖSSZESEN 33 361 850 100 Munkanélküliségi hozzájárulás érték százalékban vállalati befizetések 3 591 692 67 alkalmazotti befizetések 1 363 236 26 egyéb 366 851 7 ÖSSZESEN 5 321 779 100
