Furcsállta, hogy az iskola elvégzése után a jelentkezőknek néha hónapokat kell várniuk a vizsgalehetőségre, ráadásul ezért több kilométert kell utazniuk Sepsiszentgyörgyre, holott a törvények lehetővé tennék, hogy Kézdivásárhelyen mérjék fel a próbálkozók tudását.

Boldizsár Béla észrevételei kétségkívül jogosak, felháborodása is érthető, amikor szerkesztőségünkbe eljuttatott levelében azt írja, szégyenkeznie kell a választók előtt, amiért egy ilyen egyszerű problémát sem lehetett megoldani.

Felszólalására válaszolva Eugen Deaconu, a Kovászna megyei prefektúra beíratásokkal és hajtási engedélyekkel foglalkozó osztályának vezetője azzal érvelt, hogy kevesen dolgoznak az irodán, alig néhány személynek kell lebonyolítania a vizsgáztatásokat megyeszerte, ezért nem jutnak el Kézdivásárhelyre. Adatokkal támasztotta alá, hogy míg a személyzet létszáma változatlan, sofőrvizsgára egyre többen jelentkeznek, az iroda munkatársai pedig túlterheltek. Deaconu egyúttal a sofőriskolák színvonalát is megkérdőjelezte: szerinte ennek tudható be, hogy a jelentkezők többsége felkészületlen.

Az érvelés önmagában akár elfogadható is lehetne, ha nem érződne rajta az országunkban oly jellemző felelősséghárítás. Az ,,értem én, de ha egyszer nem rajtam múlik" — attitűd. A megértésre hajlamos, sofőrvizsgára jelentkező pedig azon elmélkedhet magában, vajon ki tanúsítana hasonló fokú együttérzést iránta, ha nem fizetné be adóját? Amiből az állami szférában dolgozók fizetését állják.