Az egyéni változatok skálája természetesen sokkal szélesebb ennél, de tény: teljes kényelmet legfeljebb néhány napra, esetleg elő- vagy utóidényben, kedvezményesen tud megvásárolni a dolgozó ember, különösen, ha családos. Ezért nem természetszeretetből olyan népszerű a vadkempingezés kies tájainkon. Ezzel nem is lenne baj, ha néhány alapszabályt betartanának, legalább a hulladék eltakarítására és a csendre vonatkozóan – de nálunk a környezetszennyezés csak egyik következménye egy másféle káros szemléletnek. Azt szokás mondani, hogy amilyen a fizetés, olyan a munka is, és bizony a pihenés következik a sorban, amelynek minősége visszahat a teljesítményre.
Nem olyan furcsa, hogy minden nehézkesen működik Romániában, ha tudjuk, hogy a nagy többség számára az évi négyhetes szabadságból legfeljebb kettő szolgálja a feltöltődést, a maradék lakásfelújítással, családi ügyek rendezésével telik el, a magánszektor tekintélyes részében még a hétvége sem mindig szabad. A gyermekek elhelyezése is gond: kétheti táborozás már lemeríti a családi költségvetést, és még mindig marad két hónap a barátokra, strandolásra és háziolvasmányra, illetve egy-egy rövidebb családi kiruccanásra; más lehetőség nemigen adott. Háromszéken a legjobb ötletnek a biciklizés tűnik, csakhogy kerékpárutaknak még mindig nagyon híjával vagyunk, a rétyi és a besenyői tavakhoz igen veszélyes az országúton kikarikázni, Sugásfürdőre hőségben nem is ajánlott, márpedig ilyenkor jó fürdeni, ez a nyár egyik legfőbb öröme.
Jó lenne, ha az illetékesek – intézmények és vállalkozók – felismernék végre, hogy nem csupán szállodákra, hanem civilizált sátorozóhelyekre, látnivalókhoz vezető kerékpárutakra, gyermek- és családbarát programokra is mindenütt szükség van, és ezek létrehozásához is keresnének pályázati lehetőségeket. Nemsokára üdülőjegyet is kaphatnak az alkalmazottak, amelyeket lakhelyük közelében is elkölthetnek, de ezek nélkül is fontos, hogy ki tudjanak kapcsolódni a hétköznapokból és a vakációról ne a kiadások jussanak eszükbe.