Bevezetőjében Karsay Ferenc, Budafok-Tétény polgármestere elmondta: az IVS összehangolja a gazdasági fejlődést a közlekedéssel, kultúrával, civil szférával, a lakosság érdekeivel, és ahol nincs ilyen hosszú távra szóló terv, ott nem tudnak európai uniós támogatásra pályázni a feladatok megoldásához. Európa keleti felén nem nyílegyenes a haladás, hanem különféle kanyarokat vesz, olykor megtorpan, sőt, vissza is fordul. Budapest XVI. kerületének polgármestere, Kovács Péter szerint az IVS azokat a gondokat kellene megoldja, amelyeket az élet nem tud; az elmúlt években megváltozott finanszírozási keret alapelve, hogy az önkormányzatok saját lábukon álljanak, de ahhoz, hogy húsz évre szóló terveket kovácsoljanak, egyetértésre kell jutni legalább a fontos célokat illetően. Erről később a közönség soraiban ülő martonvásári polgármester, Szabó Tibor úgy vélekedett, hogy fordítva ültünk a lóra, a 3000 magyarországi településből alig 300 rendelkezik önállóságát szavatoló jövedelemmel, ezért a fejlesztés nem megfontolt stratégia, hanem az épp elérhető pénzforrások szerint történik.
Székelyföldön viszonylag nehéz különálló településfejlesztésekről beszélni, hiszen a városok együtt élnek a környező falvakkal, élni képes székely társadalmat csak úgy lehet építeni, ha fenntartható gazdaságra, mezőgazdálkodásra, turizmusra alapozunk, és ebben sem Bukarest, sem Budapest, sem az EU nem segít – szögezte le Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, aki szerint a másutt jól működő megoldásokat nem lehet csak úgy átültetni, az adott helyzethez kell igazítani a szabályokat. Jelenleg sok minden működik – például az egységes tejcsarnokrendszerrel egy lej fölötti árat sikerült a tehéntartó gazdáknak kialkudni –, de megtorpanás is érezhető, „szinte mindent elgáncsoltak”, ami „a közigazgatási határokon túl tekint”, s miután bizonyos kezdeményezéseket „vissza kellett fejleszteni” „elfogyott az igény”, a lendület. A közszereplők sokszor párhuzamosan dolgoznak, hiányzik az összehangoltság, az intézményes háttér, és az infrastruktúra is nehezen épül. Elsősorban a fiataloknak kell olyan jövőképet mutatni, amivel itthon lehet tartani őket; vannak hazatérők is, de kevés a szakember, és a közös ernyő is inkább politikai utánpótlást nevel – vélekedett. A kiutat az oktatásban, a saját erőforrások okos felhasználásában látja, és úgy véli, hogy a jövőt a románokkal együtt kell kidolgozni, párbeszéd útján; ha továbbra is a politikusoktól várjuk a megoldásokat, abból nem lesz semmi.
Az összehangolt vidékfejlesztésről Kovács Sándor országgyűlési képviselő mondta el, hogy közös erővel próbálnak pályázni, munkahelyeket teremteni, illetve exportképes termékeket előállítani. Meglepő bejelentést tett ezután a házigazda Albert Tibor: Tusnádfürdőn nincs munkanélküliség, aki dolgozni akar, az kap rá lehetőséget – sőt, a munkavállalók fele a környező falvakból ingázik az üdülővárosba, amely mégis hátrányos helyzetben van, hiszen a sokakat vonzó Szent Anna-tóhoz 25 év alatt sem sikerült tisztességes utat építeni.
Hosszabban fejtegette a fejlesztés módjait Jakab Attila székelyudvarhelyi tanácstag, aki szerint városa kissé elmaradt az utóbbi években látványosan előre törő Csíkszeredától és Sepsiszentgyörgytől, aminek az is oka lehet, hogy nem a célt fogalmazzák meg, hanem azt keresik, hogy honnan mire lehet pénzt kapni. Így történhetett, hogy turisztikai iroda épült Kápolnáson, ahol soha nem volt, és még húsz évig nem is igen lesz idegenforgalmi látnivaló. A drága pénzzel megfizetett stratégiákat sokszor csak másolják, meglétük sem biztosíték semmire: Udvarhelyen a szennycsatornát lefektették, a hálózat végén azonban nincs ülepítő, és emiatt nem is csatlakozott rá senki. Nem elég otthon lenni, jól is kell éreznünk magunkat városainkban, de az önkormányzat még abba sem tud beleszólni, hogy milyen osztályok induljanak az iskolában. A kultúra, sport, civil szervezetek támogatására kialakult egy rendszer, ami nem tökéletes, de működik, kiszámítható, de többre lenne szükség, ezért jól fogna egy „szamárvezető”, amit politikai széljárástól függetlenül követni tudjanak a településvezetők, hogy legyen valami folytonosság és előrelépés. Egyelőre az is megoldatlan, hogy a városi buszjáratok a környező falvakról is behozzák a munkavállalókat...
Csíkszereda örökölt városfejlesztési stratégiájában a Szamos menti szőlődombok ápolása is szerepel – közölte Ráduly Róbert, a város nemrég lemondott polgármestere, aki szerint az IVS is olyan, mint a Biblia: mindenki azt idéz belőle, amit akar, még ha nem is olvasta. Székelyföld hátrányba került azzal, hogy a központi régióba sorolták be, mégis tudott fejlődni: Bukarest minden gáncsoskodása ellenére is van vízvezeték, járdaszegély, uszoda, ez azonban nem elég – ahhoz, hogy otthon legyünk, a székely-magyar jelleget is hangsúlyoznunk kell. A magyar feliratok, hivatalos űrlapok szükségességét a magyar vezetők sem mind érzik, sőt, e téren visszafejlődés van – mondotta. Ennél is súlyosabb gond, hogy a napokban 161 állást számolnak fel a megye oktatási intézményeiben, és csak egyetlen faluban álltak ki az ott veszélybe került másfél munkahely védelmére. Az egészségügy sem áll sokkal jobban: az eldugott kisvárosok, falvak lakossága egyszerűen nem jut elég gyorsan sürgősségi ellátáshoz. Ezeken mind javítani kellene. A románokkal való párbeszéd nem tűnik eredményesnek, erről a marosvásárhelyiek már többet tudnak. Ráduly beszéde nagy tetszést aratott, utána hamar le is zárult a kerekasztal.