Hiába várta ugrásra készen az európai és a magyar baloldal Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét, hogy a tavalyi esethez hasonlóan kiragadják a kontextusból valamely meredekebb állítását, és aztán hónapokig diktátorozhassák, gerjesszék a kormány- és magyarellenes hangulatot Nyugaton – Magyarország miniszterelnökének a menekültügyi helyzetre és Európa jövőjére fókuszáló előadása ezúttal visszafogottabb, elemző beszéd volt.
Amit pedig a magyar baloldalról mondott, azt aligha teszik ki az ablakba vagy ragozzák hetekig: azt ugyanis igencsak nehéz lesz megmagyarázniuk, hogy tíz évvel korábban miért riogatták a magyarországiakat a külhoni magyarokkal, most meg tárt karokkal várnák az embercsempész-hálózatok segítségével Európát elözönlő migránsokat. Persze, mindez nem akadályozta meg a magyar baloldalt, hogy már szombaton válogatott jelzőkkel – hajmeresztő, uszító, gyűlöletkeltő, megalkuvó – illesse Orbán szavait, csak éppen érveik fogyatkoznak egyre látványosabban.
De csalódniuk kellett a gyűlöletkeltésből hasznot húzni akaró román szélsőséges nacionalistáknak is, a magyar miniszterelnök igen higgadtan nyilatkozott a magyar-román viszonyról, megismételve Budapest eltökéltségét, hogy újra kimozdítsák a holtpontról a 2012-es kormányváltás után befagyott kapcsolatot. A román külügy erre nem reagált, azon viszont érdemesnek tartotta felháborodni, hogy a magyar miniszterelnök közösségi oldalán megosztott 26 tusványosi hangulatkép közül az egyik a jelvényeket, kitűzőket árusító standot ábrázolja, a kínálatban pedig székely zászló és Nagy-Magyarország térképe is szerepelt.
A kinyilatkoztatások hiánya jellemezte egyébként Orbán Viktornak a külhoni magyarság gondjairól, törekvéseiről szóló mondatait is: a harcias szavak, érzelmi töltetű kijelentések, szimbolikus gesztusok helyett a nemzetpolitikában egyre inkább a pragmatikus megközelítés érvényesül. A rajt után, a hajrá előtt az építkezés ideje jött el a nemzetpolitikában – mondta Orbán Viktor –, és akarva-akaratlanul kicsit ehhez igazodott Tusványos is. Az erdélyi magyar kórház, a magyar nyelvű orvosi képzés kérdése, a szakoktatás támogatása, a magyar Erasmus-program beindítása, a magyar sportcsatorna ügye – megannyi olyan konkrét feladat, amelyre megoldást kerestek, amelyet megvitattak, vagy amelyről éppen megállapodást írtak alá az elmúlt héten Tusnádfürdőn. És ezek bizony – a baloldal válogatott jelzőivel ellentétben – maradandó eredményt hozhatnak, gyakorlati haszonnal járnak, mindennapjainkat befolyásolják.
Úgy tűnik tehát, a kinyilatkoztatások után a tettek ideje érkezett el a magyar nemzetpolitikában. Csak legyen elég időnk az építkezésre ama hajrá előtt.