Az ember néha kénytelen lemondani valamiről. De azt senki sem kívánhatja, hogy egyszerre tegye azt mindenről. Vártuk, hogy Ponta adja be felmondását. Abban reménykedtünk, hogy a miniszterelnökségtől vonul vissza. De ő a pártelnökséget tekintette kevésbé fontosnak, és ha írásba nem is merte adni, de szóban kijelentette vagy bejelentette, nem akar tovább szociáldemokrata pártjának főnöke lenni, amíg be nem bizonyítja ártatlanságát a korrupcióellenes ügyészségnek és nekünk.
A miniszterelnök ellen egyelőre bűnvádi eljárás folyik. Mindenki azt szavalta, hogy mondjon le. És lemondott a pártelnökségről. Azt nem várhatja senki, hogy egyszerre felhagyjon miniszterelnökösködéssel és pártfőnöki tisztségével is. Elég büntetés neki az egyik. Ugyanígy történt másik pártársával, Liviu Dragneával, akit a Traian Băsescu elleni népszavazás törvénytelenségei miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Emiatt lemondott magas ügyvezető elnöki pártbeli tisztségéről. Az is elég büntetés volt számára. Aztán csak politikai koordinátor volt, de Ponta lemondása után pártelnöki székre pályázott, és el is nyerte az ideiglenes elnökséget mondván, hogy az ellene hozott ítélet nem korrupciós ügy miatt történt, és a pártban olyan emberekre van szükség, akiknek van tapasztalata és harcukat meg tudják vívni. De azt is meg lehetne oldani, hogy ha egy magasabb rangú államférfit, politikust valamivel rajtakapnak, az elnyerje ugyan méltó büntetését, de miután kukoricaszemekre térdepeltették, más beosztásban dolgozhasson tovább. Hiszen politikai munkakörökben már nagy tapasztalatra tett szert, amit kamatoztathat pénzével együtt más területen.
Visszatérve a szocialisták pártvezéri beosztására, kár, hogy nem egy hölgy, Rovana Plumb nyerte el. Ő lehetett volna a mi vasladynk, mint a volt angol miniszterelnök asszony, Margaret Thatcher, de ha az nem is, akkor legalább a mi ólomladynk, akinek nagy súlya lévén pártjában, sokat nyomna a latban. A hölgy máris nagyokat mondott. 2017-ig kilencszázezer köztisztviselő fizetését mintegy hetven százalékkal emelnék meg. Ilyen ígéretekkel pártja ismét simán választásokat nyerhet, és azután akár a miniszterelnöki méltóságra is számíthat. Egy főorvosnak 7000, egy rezidensnek 4000 lejes fizetése lenne. Csak úgy özönlenének haza az eltávozottak. Egy első fokozatú vizsgával rendelkező pedagógus 4500 lejt kapna. Mindenki tanárnak készülődne.
A mostani kormánypárt tagjai úgy látják, legjobb volna lemondani a kormányzásról, amíg az újabb választások jönnek. Ha addig a mostani ellenzéknek is sikerülne ilyen jól lejáratnia magát, mint Pontáéknak, akkor a szocik újult erővel ragadhatnák meg az ország kormányának kerekét, amelyik nálunk állandóan forog, de úgy látszik, soha nem jó irányba.
Ponta viszont hallani sem akar erről. Azt mondta: „ha mi lemondunk a kormányzásról, azt jelenti, hogy azoknak adjuk az országot, akik tönkretették azelőtt. S aztán… ismét jövünk, dolgozunk három és fél évet, hogy visszaadjuk az emberek fizetését, nyugdíját, az áfát és egyebeket. Ez azok elárulása lenne, kik megválasztottak”. Ne is mondjon le, szavazzunk jövőre ismét rájuk! Megmondta, hogy egy politikai válság nem nekünk, hanem az oroszoknak vagy Románia más ellenségeinek lenne jó.
Hát kell az nekünk?
