Elakadások: apró

dolgokból lesz a lavina...
Balázs Réka: Az érzelmi fejlődés megelőzi a tudatos fejlődésünket. Hamarabb érzünk, mint ahogy gondolkodunk. Ha valaki megnyom egy érzékeny „gombot”, érzelmeink abban a helyben átveszik az irányítást. Magyarázhatjuk a bizonyítványunkat, de érzelmeink nagyon sok esetben eldöntik, hogy mi fog történni. Ha az érzelmi hálót nem tárjuk fel, nem tudatosítjuk, akkor ez irányít. És ha átváltunk az érzelmi üzemmódba, akkor... Szóval, pont az az ember irányítható a legjobban, aki elutasítja, tagadja az érzelmek hatását a mindennapi életünkre.
– Milyen fajta elakadásokat tapasztaltatok?
B. R.: Többfélét is: gyereknevelési problémákkal érkeznek nagyon sokan (volt egy időszak, mikor azzal hozták a gyereket: „tessék megjavítani”); aztán az, hogy elbeszélnek egymás mellett gyakran megfogalmazott gond; alkoholizmus, illetve függőségek, szenvedélybetegségek; depresszió; hűtlenség; elhidegülés, eltávolodás... Nekem kedvenc témám a kommunikációs mintáink tudatosítása. Nagyon fontos lenne: működik vagy sem? Hatékony vagy nem? Gyakran hallom, hogy „én mindent megteszek”. De vajon hatékonyan teszem-e? Eredményes-e az, amit teszek? És mi az a minden?... Ha valamivel kapcsolatosan rossz érzésem van, és nem fogalmazom meg, akkor mindig leverem valahol, valakin, leggyakrabban a családtagokon. És az is baj, ha magam ellen fordítom. Kérdés, hogy mennyi önbizalma van a család tajgainak? Merik-e képviselni magukat?
Papp Adolf: Amikor az önbizalmunk alámegy, akkor mindent nagyon érzékenyen veszünk, és sokszor túlzottak a reakcióink. Támadunk. Komplex kérdéskör.
B. R.: Mennyire érzem környezetem szeretetét? – ez is meghatározza azt, hogyan kommunikálunk. Ugyanakkor az elakadás apró dolgokból is kezdődhet, amiből aztán lavina lesz... Egy idő után azt fogom érezni, hogy nekem semmi közöm a másik emberhez. És nincs, amibe kapaszkodni. Ha nem kommunikálunk, akkor a döntéseket kaotikusan hozzuk. Ha nem beszéljük meg, néha a hétköznapi apró dolgok is (házimunka, pénzköltés, szemétlevivés, séta  stb.) nagyon meg tudják mérgezni az életünket. Ha a kommunikáció nem hatékony, akkor ezekből fegyver lesz. És háború. Mert akkor elkezdődik a leépítés: „te sem vagy képes...”. A mérgező szavak: mindig, soha. Az építő szavak: köszönöm, ez jól esett, hálás vagyok neked. Tudom jelezni, ami jól esik... Egy köszönöm beiktatásával rengeteget lehet változtatni a családi hangulaton. Megköszönöm-e, amit kapok, vagy természetesnek veszem? Észreveszem-e a társam/gyermekem erőfeszítéseit? Vagy csak a kimagasló teljesítményeket észlelem? Az apró dolgokat meg tudom-e köszönni?... Ha csak annyi tiszteletet adnék néha a társamnak, mint a szomszédnak... Elég, ha egy ember elkezdi a családban. Ha csak egy ember kér segítséget, akkor neki is tudunk segíteni. Mert amikor egy ember változtat a viselkedésén, akkor az egész rendszer változik. Ez törvényszerű, ez alól nincs kivétel. Ha az anya vagy az apa elkezd változtatni a viselkedésén, akkor ez meghozza a változást az egész családban.

Kommunikáció,
a házasság egyik alapja
P. A.: Ha megkérdezzük a férjet vagy feleséget, hogy miért jó neki a családban, akkor legelőször nem azt mondja, hogy azért, mert házunk van és nagy autónk, meg tele vagyunk pénzzel, hanem ezt: azért, mert a férjem egy különleges ember, vagy mert olyan szeretetet kapok a feleségemtől, amilyent máshonnan nem kapok... Vagy ehhez hasonlót. Mert ha valaki azt mondja, hogy neki azért jó a házasság, mert ilyen meg olyan eszközökkel rendelkezik, akkor nem biztos, hogy ebben jól is érzi magát...
P. A.: Nagyon szegényes lett a kommunikáció. Más a telefonos kommunikáció és a szemtől szembeni. Nem is beszélve a számítógépesről, Facebookról meg egyebekről. Ezek kiszárítják a kommunikációs csatornákat. Az írott társalgáson kevés érzelem megy át. Vannak olyan kutatások, amelyek azt mondják, hogy a testbeszéd és a nonverbális kommunikáció ma 96 százalékát teszi ki egy üzenetnek. Kezdődött a hatvanas években, beszéltek hatvan százalékról, a nyolcavanas években hetven, aztán a kilencvenes években már hetvenöt-nyolcvan, most már 96-ról beszélünk. Ha csak ezt az egy részt vesszük, akkor ez sok mindent megmagyaráz.
B. R.: A házasság egyik alapja a jó közlékenység lenne. Fontos, hogy a kommunikációban tudunk fejlődni, ha akarunk. Tanulható, tanítható. Az elakadások jórészt abból származnak, hogy időnként nem merünk kérni, mert félünk a visszautasítástól. Nem tudjuk, hogyan kérjünk, célozgatunk. Gyakran csak elvárunk anélkül, hogy kérnénk. Elvárjuk, hogy a másik kitalálja, mire van szükségünk. Nagyon gyakran halljuk: „Hiszen már öt éve ismer. Már kellene tudnia.” Fogalmazzuk meg a kéréseinket tisztán! Konfliktushelyzetekben előjönnek a régi családi mintáink. Stressz- és konfliktushelyzetben úgy működünk, akár a szüleink. Nem tudunk mást, mert a feszültség hatására lepereg rólunk, amit tanultunk. Ezért van, hogy nagyon sokszor ördögi körbe kerül a család: elhangzik valami, mindenki tudja, hogy mi következik – egy nagy veszekedés.
P. A.: Elbeszélnek egymás mellett. Mindenki úgy érzi, hogy a másik nem érti meg. Nem kapják meg a közös pontot.
B. R.: Ugyanakkor mindenki beszélni akar. Nem tudunk másokat meghallgatni. A meghallgatás művészetét is újra kelleni tanulni. Mert az is tanulható.
Kérdezett: Józsa Zsuzsanna

Következik: Meghallgatás – a „mi időnk”