A reggeli órákban még volt néhány bámészkodó, de már tizenegy órára kiürült a piactér, csak a lacikonyhás és néhány sörkedvelő kereste az árnyékot a napernyők alatt. Akkor már csak egy szekér volt a vásárban, az is kaszálásból érkezett, nem adni-venni tért be placcra. Pedig még belépti díjat sem szedtek, mindenképpen próbálták vásárba csalogatni a gazdákat.
Amúgy malacok uralták a vásárt, nem azért, mert nagy lett volna a visító ajánlat, hanem mert más állatot nemigen lehetett látni a téren. A lókupecek eltűntek, pedig korábbi években nagy érdeklődés kísérte az eladandó paripák kipróbálását, fogadásokat kötöttek, de tegnap nem csattogtak az ostorok. Néhány malacot adtak el mind­össze. Volt gazda, aki csupán ötven lejt kért a malacért, úgysem kellett senkinek. Szerencsés volt a vásáros, aki két malacot 150 lejért tudott eladni.
A lacikonyhás is szomorúan mondta: már nem a régiek az uzoni vásárok. Évekkel korábban, amikor a mostani szabadidőpark helyén tartották a vásárt, akkor volt igazi a forgatag. Mikor a Feketeügy mellé költöztették a piacot, már csökkent a népszerűsége. Most kulturált, rendezett körülmények között szervezik a vásárokat Uzonban, van illemhely, közel a folyóvíz – mégis tovább csökkent az érdeklődés – állapította meg.
Pedig minden hétvégén lehetne vásárt tartani Uzonban, ehhez megvan a szükséges tanácsi határozat, de az érdektelenség miatt nem rendeznek ilyen jellegű összejövetelt – mondta el érdeklődésünkre Ábrahám Csaba alpolgármester. A következő uzoni vásárt szep­temberben, Róza napján tartják, majd decemberben Miklós napja szolgáltat alkalmat az újabb eseményre. 
A vásári kedvet az aratás, szénacsinálás, de a pénzhiány is visszahúzza. A gazdák úgy gondolkodnak, félig ingyen nem éri meg eladni a portékát, inkább a friss gabonával hizlalják, tartják tovább a jószágot, és reménykednek, karácsony környékén lesz értéke a levágni való disznónak.