Pár évvel korábban még senki nem hallott róluk, most retteg a fél világ, terrortámadásaikról, brutális kivégzéseikről szinte naponta számol be a sajtó. Hogyan és mi célból született az Iszlám Állam, melyek a céljai, miként lehetne felvenni ellenük a harcot – ezekről a manapság sokakat foglalkoztató kérdésekről is szó esett Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő múlt heti tusványosi előadásán. Miután múlt pénteken Nógrádi Györgynek a menekültválsággal kapcsolatos kijelentéseit foglaltuk össze, az alábbiakban az előadás során elhangzott, illetve a közönség soraiból érkezett kérdésekre adott válaszok szerkesztett változatát közöljük.
Az Iszlám Államot a Nyugat hozta létre, persze nem azért, amiért most harcol a szélsőséges szervezet. A cél az volt, hogy gyengítsék a síita félholdat – Irán, Irak, Libanon, Szíria – a gyenge láncszem, Szíria kiszakításával. Ott ugyanis a lakosság mindössze 6–8 százaléka síita, mégis évtizedek óta ők gyakorolják a hatalmat. Tehát Bassár el-Aszad hatalmát akarták megdönteni. Ez volt az Amerikai Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Katar és Törökország célja. Ankara azt szerette volna, hogy Szíriának törökbarát szunnita vezetése legyen. Csakhogy a szíriai szunnita lakosság nem szereti ugyan Aszadot – de jobban gyűlöli az Iszlám Államot, így a választásokon Aszad győzött. A Nyugat reakciója az volt, hogy nem fogadták el a választás eredményét. Az egyébként a nyugati világ egyik dilemmája, hogy mi jobb nekünk: egy diktátor, aki mindenben kiszolgál, vagy egy demokrata, aki gyűlöl és ellenünk harcol.
Közben pedig az Iszlám Állam radikalizálódott. Egyik legfontosabb bevételi forrása a kőolaj- és földgázeladás. Jóllehet, Nyugaton azt mondják, hogy ezektől nem vesznek nyersanyagot, megteszik azt a közvetítők a világpiaci ár 30 százalékáért, a pénznek ugyanis nincs szaga.
Az al-Kaida soha nem hozott létre államot, az Iszlám Állam igen: a kalifátust. Meghirdette a kalifátust Marokkótól Indonéziáig, tehát az egész iszlám világban. A szervezet jelenleg háromlépcsős stratégiát követ. Első lépésként létrehozták a kalifátust. Második lépésként szövetségre törekszenek más szélsőséges dzsihadista szervezetekkel, meg akarják nyerni őket maguknak, hogy 30–40 csoportosulással közösen hozzanak létre ernyőszervezetet. Sokan emlegetik a nigériai Boko Haramot, amely csatlakozott hozzájuk, de arról kevesebb szó esik, hogy sok más – kínai, iraki stb. – szervezet is társult. Stratégiájuk harmadik eleme, hogy folyamatosan fenyegetik Európát: a lefejezések, merényletek is ezt a célt szolgálják.
Amerika elképzelése az volt, hogy három eszközzel szétverik a szervezetet. Az egyik az iraki hadsereg lett volna, csakhogy az erre a célra teljesen alkalmatlan. Amikor az amerikaiak bevonultak Irakba, azt ígérték a hadsereg tiszti karának, hogy ha leteszik a fegyvert, nyugdíjat kapnak. Miután ez megtörtént, bejelentették, hogy a nyugdíjakat nem fizetik. Erre az iraki hadsereg vezetői átálltak, és jelenleg az Iszlám Állam tisztikarának döntő része kiválóan képzett vezető Szaddám Huszein hadseregéből. A második erőt az Iszlám Állam szétverésére a szíriai demokraták jelentették volna: ezek papíron ugyan léteznek, de a valóságban nincsenek. A harmadik lehetséges eszköz a kurdok. Velük meg az a baj, hogy vágyálmuk egy saját állam létrehozása, amit a térségben senki nem támogat, így aztán mindenkivel szemben állnak.
A nagyon jól kidolgozott stratégia mentén cselekvő szervezet szétveréséhez tehát szárazföldi erők kellenének, csakhogy egy évvel az amerikai választások előtt az Egyesült Államok ezt nem vállalja be. Ha a Nyugat tudomásul venné Aszad létét, segítségükkel szétverné az Iszlám Államot. Csakhogy akkor nem gyengítenék a síita félholdat, jelenlegi szövetségeseik – Katar, Szaúd-Arábia, az Öböl menti országok – ellenségeik lennének. Ebben a helyzetben tehát Amerika bármit tesz, az rossz, ezért Barack Obama elnök azt választja, hogy nem tesz semmit. Ami viszont – Nógrádi György szerint – még rosszabb.
