Mivel a mezőn (?) dolgozó illető nem tudta megmondani, hogy melyik kígyó harapta meg, kézenfekvő a válasz, hogy semelyik. Azaz nincs szó kígyómarásról.  Egyébként el is engedték a sürgősségről, ellenszérum-injekciót sem kapott.
Többször olvastam a válaszra váró kérdést: melyik kígyó? Ismeretes, hogy erdeinkben, különösen a ritkásban és irtásterületen (és nem a mezőn) mérges (és harapó) kígyó csak egy faj van, a keresztes vipera (Vipera berus berus L.). Néhány siklófaj (rézsikló, vízisikló, kockás sikló) él megyénkben is, de ezek menekülni igyekeznek, és védekezésül (ha megfogjuk őket) kloákájukból sokáig érezhető bűzt eresztenek támadójuk kezére. A vipera harapásának mérgező hatása attól is függ, hogy mikor harapott utoljára a történtek előtt. A vipera felismerése nem nehéz. Mivel a gerince mentén húzódó barna zegzugos vonal néha, az élőhely függvényében, a test sötétebb színe miatt fedett lehet, valamint a fejtető fordított V rajzolata is változó vonalú, inkább a következő jellemzőire figyeljünk: a gyakori vízisiklónál kisebb (60–70 cm hosszú), feje az orrnál szélesebb. A fejnél keskenyebb nyak feltűnő, csakúgy, mint a farok, amelyik nem fokozatosan vékonyodik el, mint a siklónál, hanem a testvégnél nyomban vékonyan folytatódik, tompa végződéssel. Néhány melanisztikus (fekete) példány került elő Sepsibükszád környékéről. Ezekről tudok, de máshol is jelenhettek meg ilyenek. Egyébként barnák, vörösesbarnák (a nőstények) vagy szürkék (a hímek).

Puskás Attila