A moderátor feldobta az első labdát. Mi is ez az Országos Korrupcióellenes Ügyészség, és mi Laura Codruţa Kövesi sikerének titka?
Codru Vrabie kis történeti áttekintéssel kezdte. Az intézmény 2005–2006-ban jött létre, ezt sokan tudják. Arra már kevesebben emlékeznek, hogy a Ciorbea-kormány idején, 1997-ben létrehozták a mai intézmény elődjét. Ráadásul, a Világbankkal kötött technikai támogatási szerződésnek hála, lendületesen működni is kezdett. Olyannyira, hogy 2000. május 8-án megszületett az első antikorrupciós törvény. Ha valakinek eszébe jutna egyszer napot szentelni a romániai korrupcióellenes harcnak, jegyezte meg nevetve a beszélő, hát május nyolcadikát válassza. Ezek után kidolgozták a 2001–2004-es időszakra szóló antikorrupciós stratégiát. Igen ám, de időközben változott a leányzó fekvése, Adrian Năstase került a miniszterelnöki bársonyszékbe, aki rövid úton félreseperte az asztalról a DNA-elődöt, mondván, hogy nem elég hatékony. A látszatra ügyelve, felkérte az Európai Uniót, segítsen már Romániának az antikorrupciós harcban. Itt lépett a képbe a spanyol korrupcióellenes harc terminátora, David Martinez Madero. Ő volt az, aki a spanyol rendszerből és annak hibáiból kiindulva összerakott egy logikusan, rendszerszerűen működő korrupcióellenes ügyészséget Romániában. 2005-ben aztán a Tăriceanu-kormány került sorra, és akkor született meg a ma is működő Országos Korrupcióellenes Ügyészség.
Ami (az egyébként Sepsiszentgyörgyön született, román nemzetiségű) Laura Codruţa Kövesit illeti, ő 2013 ősze óta áll a hatóság élén, és sikere többek közt abban rejlik, hogy két rendkívül fontos ügyviteli módosítást hajtott végre a szervezet működésében. Az egyik: lazított az erősen központosított szervezeti formán, és több cselekvési szabadságot adott a területi ügyészeknek. A másik: az új büntető törvénykönyv megjelenése előtt kiképezte ügyészeit, miképpen járjanak el a törvény módosított betűje szerint. Így, mire az új Btk. megjelent, a hatóság ügyészei sokkal tájékozottabbak voltak, mint a bírók és az ügyvédek. Ez pedig hatalmas lépéselőnyhöz juttatta őket.
A moderátor bedobta a következő kérdést: mi a helyzet azzal a gyakran felbukkanó hírrel, miszerint a Országos Korrupcióellenes Ügyészség nem egyéb politikai fegyvernél.
Codru Vrabie ezzel kapcsolatban Peter Frank politikai elemző vizsgálatára hivatkozott, aki pártbeli hovatartozás szerint csoportosította a 2007 (Románia EU-s csatlakozása) óta  kivizsgált személyeket. Az eredmény: a kivizsgáltak kb. egyharmada a Szociáldemokrata Párt, egyharmada a Nemzeti Liberális Párt és Demokrata Liberális Párt, egyharmada pedig a kisebb pártok (RMDSZ, Románia Haladásáért Országos Szövetség, Konzervatív Párt stb.) soraiból került ki.
Ezt követően a moderátor Zatykó Gyulának adta át a szót, aki azzal indított, hogy az ügyészség története rövid, a romániai korrupcióé viszont hosszú. Emlékeztetett a rendszerváltás előtti időkre, amikor divatban volt az úgynevezett „kupakos kérvény”, vagyis a kérés mellé szilvapálinka is dukált, „kenőanyag” gyanánt. A korrupciónak jól rögzült balkáni hagyományai vannak. Van kis korrupció, meg nagy, mint amilyen a rendszerváltást követő nagyprivatizáció, vagyis a gazdaság „posztkommunista” újraelosztása idején zajlott. Zatykó a sajtó szerepére is kitért. Ez elsilányodott, kiszolgálja a politikai érdekeket, különösen a romániai magyar sajtó, amely politikai megrendelésre dolgozik. Persze – tette hozzá –, a kisebbségi újságírás egyik nagy gondja, hogy az Ügy (bármi legyen is az, de sejthetően kisebbségi ügyről van szó) érdekében lerántsa-e a leplet a korrupt politikusról, vagy inkább hallgasson róla. A dilemma ma is áll, a lebegő kérdések pedig megválaszolatlanok maradnak.
Codru Vrabie három kategó­riát határozott meg, ami a sajtóban megjelenő részrehajló információkat illeti. Az egyik a szakmai felkészületlenség. Ezzel nincs mit kezdeni, esetleg az lehet a megoldás, hogy fontos korrupciós ügyek felgöngyölítését ne bízzák kezdő újságírókra. A másik a politikai érdekek kiszolgálása. A megrendelésre készülő cikkek ugyancsak veszélyesek lehetnek, hiszen nem kezdők, hanem kizárólag profik, megvesztegethető veterán újságírók művelik (lásd Sorin Roşca Stănescu esetét, aki éppen emiatt bukott le). A harmadik kategória szintén nem ártalmatlan: a brüsszeli (azaz EU-s) információk átgondolatlan átvétele. Gyakorlatilag ellenőrizetlen információk gátlástalan, ostoba terjesztését jelenti, amellyel többet lehet ártani, mint használni.
Végezetül szó esett az Országos Korrupcióellenes Ügyészség hihetetlen sikerarányának okáról, illetve együttműködéséről a Román Hírszerző Szolgálattal (RHSZ). A rendkívül magas, 90 százalék körüli sikerarány annak tudható be, hogy szigorú belső szűrőket alkalmaznak a korrupcióellenes ügyészek, csak olyan ügyeket visznek bíróság elé, amelynek sikerében maximálisan megbíznak. Ami pedig a hírszerző szolgálattal való együttműködést illeti, az intézmény legutóbbi éves jelentése szerint az ügyészek 15 százalékban dolgoztak az RHSZ által szolgáltatott dossziék alapján. Bárki elgondolkodhat azon, hogy ez sok, avagy kevés. Mint ahogy azon is, mennyire sikeres és mennyire hatékony a romániai korrupcióellenes harc élcsapata.

 Szántai János (Főtér.ro)