Az egykor oly „dicsőségesnek” hazudott Tanácsköztársaság idején, azaz 1919. április 25-én jelent meg a Szociális Termelési Népbiztosság 55. számú rendelete. A rendelet előírta: a nem tiszta vörös és nem tiszta fekete zászlók (magyarul a nemzetiszín zászlók – D. M.) 24 órán belüli beszolgáltatását, az ellenszegülőket természetesen a forradalmi törvényszék elé utalással, azaz a biztos halállal fenyegette. (Olvasható a Törvénytár I. kötet, 228. lapján).
Nem vagyunk egy szerencsés nemzet! Nekünk mindenből a legpocsékabb jutott: háborúból, békéből, megszállásból, no meg a baloldalból is! Tudjuk, mindenhol, ahol hatalomra jutott, s ha nem az ország felemelkedésén munkálkodott is, legalább nem volt nemzetellenes. Nálunk igen: a nemzeti színek mindig is irritálták, meg a nemzeti jelképek is: nemzeti trikolór, címer, Szent Korona, Árpád-sáv, turul. Így hihető, amit Kun Béláról állítanak, hogy a Szent Koronát egy bécsi ékszerésznek akarta tört aranyként eladni. Nagy rejtély ez, titok: miért volt a cseh, a német, a román, de még az orosz kommunista is először saját nemzete tagja, s csak azután kommunista, csupán magyarhonban nem. A szovjet birodalom titkainak feltárása mellett nem kellene ezt is feltárni...?
DOBAI MIKLÓS
