A kalákások rendezték a fürdő környezetét, felújították a nagyobbacska medencét, rendbe tettek, kitakarítottak több kis forrást, kerítést fontak, lépcsőket építettek kőből, illetve magyar, román és angol nyelvű ismertető táblákat szereltek fel. Az ünnepséget Para Zoltán, a Vinca Minor Egyesület elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta: újabb megerősítést kapott arról, hogy érdemes hinni a közösség építő erejében.
Para Zoltán kifejtette: jóleső érzés volt látni, tapasztalni az egymásra figyelést, az őszinte segítőkészséget és szeretetteljes hangulatot, ami a kaláka ideje alatt uralkodott. Mindez szerinte hatványozottan emelte a munka értékteremtő erejét. Az egyesületi elnök – akinek meghívására eljöttek az Aporok vára alá a budapesti Ars Tapia Egyesület önkéntesei – köszönetét fejezte ki a kalákásosnak, valamint a nagylelkű támogatóknak, a mecénásoknak. Majd önkéntesek nevében jelképes ajándékként egy üveg „Apor varázsvizet” adott át Herczeg Ágnes tájépítésznek, az Ars Topia Egyesület elnökének. Herczeg Ágnes felidézte: tizenöt évvel ezelőtt indult el ez a kalákamozgalom Székelyföldön, Lázárfalván egy térségfejlesztési munka kapcsán, ami annak köszönhető, hogy Jánosi Csaba, a csíki természetvédő és -járó egyesület vezetője felismerte, mennyire fontos e térség természeti értékeinek megőrzése. Azóta eltelt tizenöt év, s számunkra a legnagyobb ünnep az – mondotta Herczeg Ágnes –, hogy idejöhetünk és együtt dolgozhatunk, munkálkodhatunk azért, hogy ez a Kárpát-medencei táj továbbra is élhető és természeti kincseiben gazdagodó hellyé válhasson. A kaláka azt bizonyítja, hogy a munkának van szentsége, és dolgozni, tenni a közösségért felemelő dolog, éppen olyan, mintha közösen imádkoznánk.
Ezt követően a kalákások az alkalomhoz illő dalokat adtak elő, Székely János Virágok átka című versét Magyarósi P. Imola, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze szavalta el, majd a szervezők emléklapokat adtak át. Az ünnepség végén a jelenlevők égő gyertyákat úsztattak az egyik fagerendás medence vizében.