Hogy mi legyünk Orbán Balázs hagyatékának mindenkori örökösei, azt ő maga fogalmazta meg halála előtt, 1890. április 16-án. Alázattal szolgáljuk az örökséget itt, Háromszéken is. Az Előre, az Új Idő, a Megyei Tükör, a Falvak Dolgozó Népe, a Munkásélet, A Hét, majd pedig a Háromszék oldalain, kultúrtörténeti kalauzaiban magam is igyekeztem továbbadni ezt a szellemi örökséget, s ezekkel a sorokkal is megkésett nóvumokról szólnánk.
Az unitáriusok számára Orbán Balázs többet jelent, mint amennyit a jeles magyar néprajzkutató, Ortutay Gyula említ, aki Orbán „romantikus szabadságvalláson” alapuló hitét elemezve okkal hozta összefüggésbe életével, egyéni sorsával, amelyben az eltűnések, tengeri viharok, meglepő egymásra találások, szerencsés házasságok és sötét intrikák váltakoznak. Az Orbán Balázzsal való „találkozások” alkalmával mindig a hozzánk kapcsolódó szálakat kerestük, a nóvumot, a kevésbé ismertet. Nem kerülhettem meg köpeci-köpecbányai látogatását, már csak azért sem, mert az erdővidéki szénbányák bányageológusaként szolgáltam kerek 22 évig, s a Köpecbányáról írt ipartörténeti monográfiáimban (Köpecbánya, 1872–1972, Sepsiszentgyörgy, 1972 és Bányászkrónika, avagy Száznegyven év dióhéjban, Barót, 2013) Orbán Balázs személye megkerülhetetlen volt.
Első adatom, mint kevésbé ismert fejlemény, nagy munkájának, A Székelyföld leírásának egyik jeles illusztrátorához, Greguss Jánoshoz és a Greguss családhoz köti. Csatári Dániel összefoglalta az Orbán család eseményekben kalandos krónikáját, ebből tudjuk, miként lett egy görög és a feltételezetten magyar, de német eredetű Knechtel János selmecbányai bányamérnök, a török kincstári bányák bányakapitánya unokájából a „legnagyobb székely”. Az események Kassán kezdődnek, ahol a lengyelfalvi Orbán Pál lányai nevelkednek-tanulnak, s ahol lányuk, Knechtel Eugénia is nevelkedett. A nagyapa Törökországban volt bányafelügyelő, és Orbán Balázs akkor kezdte meg keleti utazásait.
Nos, miként a Budapesten élő Szablyáné Greguss Adrienn tájékoztatott, a fiatal Orbán bizonyára látni akarta nagyapja városát, Selmecbányát. Ott megismerkedett a kiváló festő-grafikussal, Greguss Jánossal, akit megkért, vállalja Székelyföldről készülő nagy munkájának részleges illusztrálását. A Gregussok fészke a Selmecbányával összeépült Hodrusbánya volt. Greguss János festő (Pozsony, 1838–Budapest, 1892) akkor Székely Bertalannal együtt az országos mintarajziskola tanára volt, s abban az időben realisztikus tájképével keltett figyelmet. Így lett a hatkötetes kiadvány illusztrátora, s születtek meg háromszéki rajzai A Székelyföld leírása harmadik kötetében: Bálványosvár, Ika vára, az Ojtozi vám vagy éppen Basa Tamás egykori zabolai kúriája stb. A könyv grafikai mellékleteit maga a szerző jelölte ki, azokról ő és Mezei József fényképeket készített, majd a fotográfiák alapján készült rajzokat fára rajzolták, Russ Károly fametszette, és így kerültek a kötetekbe. De van még egy kapcsolat, amely a neves illusztrátort Orbán révén Háromszékhez köti, ugyanis közeli rokona lehetett a másik Greguss János is (Selmecbánya, 1844–Köpec, 1894), akit mint Selmecbányán végzett diplomás bányamérnököt kineveztek a Köpecen megalakult Erdővidéki Bánya Egylet Részvénytársaság igazgatójának. Ebben az időben járt Köpecen Orbán Balázs is, munkájának új kiadására készített toldásába ezt iktatta be akkor saját kezűleg: „Kisköpec-patakában agyag és homokréteg közé fészkelt lignitszerű barna kőszén jön elő. Ezt egy részvénytársulat a hetvenes évek elején művelet alá vette, s a keleti vasúthoz egy szárnyvonalat építvén most meglehetős sikerrel hozza forgalomba, nemcsak itt a hazában, hanem a szomszéd Oláhországban is.” Ekkor találkozott Köpecen Orbán Balázs a bányamérnök Greguss Jánossal, a köpeci szénbánya megnyitási tervének készítőjével. Az egykori köpeci szénbánya irattárában elfekvő dokumentumokból kitűnik, hogy Köpecbánya-telepen együtt tanácskoztak a részvénytársaság elnökével, gróf Teleki Sámuellel, báró Zeyk Józseffel és Greguss Jánossal, aki a bányaegylet részvényese volt. Greguss egyetlen általam fellelhető arcképét egy, a Teleki Sámuelről elnevezett bányatáró, a Samu főtárna előtt 1880 táján készült csoportképből másoltam ki, amelyen a bánya összes munkása, mestere, vezetője látható. Az eredeti fotót a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak adományoztam, fotótárában őrzik.
Orbán Balázs emlékéhez még egy kevésbé ismert háromszéki esemény kapcsolódik. Sepsiszentgyörgyön a Charta Kiadó és Könyvnyomda jelentette meg 400 példányban (2002-ben) Orbán Balázs kiegészítéseit, melyeket nagy műve Háromszék-kötetének javított kiadásához tervezett, és saját kezével beírt az első kiadás sorai közé (Kiegészítések A Székelyföld leírásához – Háromszék). A 240 oldalas kötetet Lénárt Anna szerkesztette, a kísérőtanulmány is az ő munkája. Szoros barátság fűzött dr. Imreh Barna (Angyalos, 1908–Sepsiszentgyörgy, 1982) alsórákosi református lelkészhez, majd sepsiszentgyörgyi nyugalmazott lelkipásztorhoz, aki a legsötétebb hazai diktatúra idején, 1954-ben megszerzi A Székelyföld leírása harmadik és negyedik kiegészített kötetét, és megkezdi saját írógépén a kiegészítések legépelését. 1960-ban utam Alsórákosra vezetett, a környék változatos földtanát kutattam. Ekkor kötöttem ismeretséget dr. Imreh Barnával, aki akkor már befejezte a Háromszék-kötet toldásait, éppen Marosszék leírásán dolgozott. Megajándékozott egy gépelt háromszéki kiegészített példánnyal. A toldások sokszorosítása az államvédelmi szervek tudomására jutott, s nem kis nehézségbe került tisztázni kapcsolatainkat, ugyanis Orbán Balázs neve akkor még vörös posztó volt a szellemi élet „őrei” szemében. A toldások – így neveztük Imreh Barnával a sokszorosított példányokat, amelyeken azért dolgozott, hogy az itt élő és működő tollforgatók, történészek is hozzáférhessenek. Minderről a bukaresti A Hét oldalain számoltam be elsőként Kevésbé ismert Orbán Balázs-adalékok címmel 1980-ban. A toldaléklavinát elindító Imreh Barnáról ez alkalommal is illő megemlékeznünk. A helytörténészhez, néprajzi íróhoz különösképpen genealógiai munkássága kapcsolt. Több dobozra menő családtörténeti kutatását a sepsiszentgyörgyi levéltár őrzi Colecția dr. Imreh Barna név alatt. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett. Kolozsváron és Budapesten teológiai tanulmányokat végzett, külföldön képezte magát, Brüsszelben bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1927-től haláláig számos cikket közölt a hazai lapokban, folyóiratokban. Brassóban, Mezőbándon és Alsórákoson teljesített lelkészi szolgálatot. Vele és Győrbíró Pállal együtt állítottuk össze Sepsiszentgyörgy helyneveit, amely a múzeum Aluta című évkönyvében jelent meg 1980-ban. Alsórákos részletes falumonográfiája máig kiadatlan. Kiváló ismerője volt az unitárius egyháztörténetnek. Egy sikertelenül beadott aranyinjekció vetett véget páratlanul munkás életének. Síremléke a sepsiszentgyörgyi református vártemplom cintermében található. Fejéhez jellegzetes alsórákosi gombosfát állítottak egykori hívei. Nevét viseli szülőfaluja, Angyalos református közösségi háza.
