Messziről látni a lécfalvi templomtornyot. Túl azon, hogy nagyon megviselték a lepergett évtizedek, és tatarozása lesz a református faluközösség nyári nagy feladata, jelképes címünk fordítva is igaz, mert a harangtorony magasából valóban be lehet látni az egész körültájat, az Orbai-térséget – de azokat a gondokat is, amelyekkel ez a közösség itt és most küszködik.
Ársicca
Mondhatnánk aszálynak is az ársiccát. A feltételezetten román szóból magyarított kifejezés például helynév Zalánpatakon. A falu felett emelkedő, a napsugaraknak kitett meredek domboldal az Ársicca. A kifejezést hallva a lécfalviak nem arra a szellemi aszályra gondoltak, amely időnkét sivárítja a vidéket, hanem a szárazságra, amely kezdte megtámadni a háromszéki rónát, és aggodalomra ad okot.
– Mifelénk a baj csokrosan jelentkezik, nem egymagában. Valóban kezdett beállni a szárazság, de nagyobb baj, hogy ha meg is termeljük, amit elvetettünk, az értékesítési ár olyan alacsony, hogy felvetődik a kérdés: hol a haszna annak, aki a mezőgazdaságnak áldozza az életét? – hallgattuk Hajdó Attila mezőművelő lesújtó véleményét. – A kalászosok elég szépek, s szerencsére kezdenek beérni. A kapásokat kínozza az aszály, és nincs olyan termelő, aki pénzt tud áldozni az öntözésre. Kevés a tavaszárpa, azt korán kell vetni, és könnyen pusztíthatja a fagy. Ráadásul ott a másik veszély: a vad. Idén még nem vettük észre, de tavaly a vaddisznók beléjártak a repcébe. Ez bizony elég baj, mert egyre több más vidékről jött termelő termel repcét. Vagyunk néhányan helybeliek, akik megműveljük a saját és a bérbe vett földeket, de ez is nagy gonddal jár, mert egyre költségesebb a gépi művelés. Én tehéntartó gazda voltam, a tejet naponta le kellett hordanom Cófalvára. A Covalact árajánlata annyira előnytelen volt, hogy eladtam teheneimet. Nem tartottam érdemesnek tejet előállítani. Vannak még juhaim és disznók. Változtatni kellett, s ezt éppen a nehézségek okozták!
Megkopott a messzelátó
– Nagy fába vágott a református gyülekezet – újságolta Oláh Levente egyházgondnok. – Annyira megviselték a külső erők az 1783-ban épült harangtornyot, úgy megöregedett rajta a régi vakolat, hogy le kell verni, és újra kell vakoltatnunk. Nagy gond ez az eklézsia és a hívek számára, mert az évtizedek alatt apadt a gyülekezet, gyengült anyagi ereje. Gyűjtést indítottunk, de egyelőre még a költségek alig fele jött össze, a munkálat összértéke 30 ezer lej lenne. Sajnos, a bádogfedélen is vannak bajok, a szarvazat ellenben ép. A bádogot ki lehetne cserélni, de megeshet, hogy csak javítunk rajta, és jó minőségű ezüstbronz védőréteggel kezeljük le.
A lécfalvi toronyban három harang van. A nagyobbikat a második világháború idején hadi célokra rekvirálták, Magyarországra került, de a változások folytán nem öntötték be. Hosszú idő elteltével hozta haza a hatvanas években Tatár Aladár akkori lelkipásztor. A legöregebbet, a középső emlékharangot egy helybeli család öntette, amely sok jeles személyiséget adott magyarságunknak. Felirata: Ezen harangot öntette és ajándékozta a Tiszt. Gyárfás família a Letzfalvi református ecclának, mely is összeomolván Újra öntette a Letzfalvi ref. sz. Ecla költségén 1826. A harangon látható mesterjegy szerint öntőmestere a sepsiszentgyörgyi Kiss István, és műkincs értékű.
Könnyebb a hétköznap
Lécfalván újrasarjadnak a közművelődés régi gyökerei. A gyülekezetnek kórusa van, amelyet Kertész Barna kántor vezet. Kertész a régi kántortanítók mai megtestesítője, a helybeli I–IV. osztályos iskola tanítója, a kultúrélet animátora és a nagyborosnyói községi tanács tagja a Néppárt színeiben. Iskolás furulyacsoportot alakított, alapítója és vezetője a Kovásznai Ifjúsági Fúvószenekarnak.
Közel kétéves múltra tekint vissza a helybeli Leza Egyesület, amely ifjúsági és gyerektánccsoportot működtet. Közösen született meg a határozat, hogy Lécfalván is fúvószenekart létesítsenek. – Pályázat révén tizenhárom alaphangszert már be is szereztek – tájékoztatott Dénes László egyesületi elnök. Beindításának támogatására ígéretet kaptak Szőcs Levente nagyborosnyói elöljárótól.
– Kell a zene, szeretjük, ünnep után könnyebb a hétköznapi munka.
Kertész Barnával a feldobolyi iskolában berendezett nyári fúvóstáborban találkoztunk. A szervezésben támogatta a kovásznai polgármesteri hivatal és a nagyborosnyói N. Bartha Károly-iskola igazgató-tanára, Nagy Csongor.
– Én már gyerekkoromban megkaptam otthon a zenére való biztatást és támogatást is. A líceumi tanulás mellett délutánonként zenét tanultam a sepsiszentgyörgyi Művészeti Iskolában, majd elvégeztem a Marosvásárhelyi Kántor- és Tanítóképzőt. 1999-ben kineveztek Lécfalvára, ahol a tanítói-nevelői és a kántori munka a feladatom. Megalakítottam a lécfalvi négyszólamú vegyes kart, ezt követte a kovásznai ifi-fúvószenekar. A legnagyobb nehézség a zenekar utaztatása.
A tanácstag Kertész Barna tájékoztatott: a községvezetés rendezte a mezei utakat s azokat a belső és mellékutcákat is, ahova be tudott hajtani az útgyalu. A helybeli egyházközség pályázott a borosnyói tanácsnál a paplak tatarozására.
