Demeter J. Ildikó
Nem igazán lehet tudni, hogy miért volt szüksége a szociálliberális szövetségnek egy újabb zsebpártra a 2012-es választásokon: talán a baloldali konzervatív (volt humanista) párt ellensúlyozására hívták meg a jobboldali demokrata-liberális kormányt támogató, alig kétéves, suta nevű alakulatot, hiszen kétharmados többsége anélkül is megvolt a Ponta–Antonescu koalíciónak – de most elhűlve nézi mindenki a katonatisztből kulcsemberré vált Gabriel Oprea mindent kijátszó aknamunkáját.
A választásokon közvetlenül meg sem méretett Románia Haladásáért Országos Szövetség már statisztikailag is a harmadik politikai erővé dagadt, valójában azonban a tábornok diktál a kormányban és a parlamentben, hiszen pártja szavazataitól függ, hogy milyen jogszabály megy át és mi bukik meg.
A politikai mutánsnak és nemzeti porszívónak is nevezett haladáspárt nem csupán gyors térnyerésével lepte meg az országot, hanem azzal is, hogy a legteljesebb nyugalommal hajlik jobbra is, balra is. Ez természetes is lehetne, mivel innen-onnan átigazolt honatyák alkotják, de azért mégiscsak furcsa, hogy a kormánykoalíció kisebbik tagja olykor ellenzéki erőként viselkedik, és a nagyobbik kormánypárt ellen szavaz több fontos kérdésben. És még furcsább, hogy ezt ugyanúgy büntetlenül teheti, mint ahogy a gátlástalan tagtoborzást sem kifogásolja senki a politikai mezőnyben, pedig a nagyobb, választott pártoktól csípnek le egy-egy konckereső hon- vagy városatyát. A súlyos válságban levő SZDP nem ugrálhat, mert neki köszönheti, hogy még hatalmon van, a krónikus ötlethiánytól szenvedő NLP-nek jól jön egy-egy átszavazás – olyan egyszerű ez az egyensúlyozás, mint a haladáspárt programja.
A bukaresti sajtó jól mulat azon, hogy Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettesnek a nemzeti érdek, komolyság, biztonság kulcsszavakon kívül jóformán semmi mondanivalója nincs, talán mert egy bővített mondat végigragozása már gondot okoz neki. De ami a szavak mögött van, az egyáltalán nem tűnik nehéznek számára, és nem is megmosolyogtató: nyilatkozataiban gyakoriak a szigorúságról és kemény kézről árulkodó jelek, és bár komolyabb hozzáállásra valóban mindenhol szükség lenne Romániában, nagyon veszélyes egy ilyen elvtelenül építkező politikustól elvárni a rendteremtést. Ne feledjük, a szélsőjobb is mindig rendcsinálással és a nemzeti érdekkel kampányol, és Oprea valódi céljait nem ismerjük. A meghirdetett egymilliós tagság azonban azt jelenti, hogy az élre tör, és ez nem éppen megnyugtató. Persze kérdés, hogy képes-e ekkora teljesítményre – a kis gömböc is kipukkadt egyszer –, de nem kellene tétlenül várni a durranást. Telik az idő, és nekünk legitim, jó kormányra van szükségünk, nem kalandorokra.
