„Tavalyi dél-koreai utam során ismerkedtem meg a perzsa természetművészekkel, és úgy éreztem, bár nagy közöttünk a kulturális távolság, nagyon erős közös pontjaink is vannak, és befogadó közegre találna Szentgyörgyön az ő művészetük” – mesélte lapunknak Péter Alpár az EMÜK földszinti kiállítótermeiben látható tárlatról, melynek alkotásaira csütörtök délután jó hangulatú, keleti elemekkel díszített zenét rögtönzött a Groningenből érkező 3times7 nevű, saját bevallásuk szerint balkán-blues-pszichedelikus alapokra építkező dzsessztrió. A Kónya Attila közreműködésével szervezett zenei esemény nagyszerűen rímelt a már július 20-ától látható kiállításra, a zenészek – Marko Ćurčić, Aleksandar Škorić és Jorrit Westerhof – azzal a fajta elvont, mély szellemi jelenléttel élték meg a zenét, mely a perzsa természetművészetben is jelen van, koncertjük tehát izgalmas zenei reflexió volt, mely új színekkel töltötte meg a kiállított képeket. Mint Péter Alpártól megtudtuk, kedden újabb fontos eseményre kerül sor az EMÜK-ben, amikor is az érdeklődők betekintést nyerhetnek abba a nemzetközi alkotótáborba, mely július 21–30. között az olaszteleki Daniel-kastélyban zajlott magyar és perzsa művészek közreműködésével.
Természetvédelem – fotókkal
A négymegállós kulturális eseménysorozat második része egy Teinben tartott fotókiállítás volt, melyet Hajdú Zoltán, a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ  környezetvédelmi szervezet elnöke és Bakó Mihály sepsiszentgyörgyi fotográfus nyitott meg, és amely nemcsak a művészetről, hanem a napjainkban egyre égetőbb, már-már tragikus méreteket öltő környezetvédelmi gondokról is szólt. A kiállítás a Szegény gazdagok, gazdag szegények című fotópályázat mintegy kétszáznegyven pályamunkából kiválasztott legjobb képeit tartalmazza, mely pályázatot a győri Reflex Környezetvédő Egyesülettel és a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetséggel közösen hirdette meg a Fókusz Öko Központ azzal a céllal, hogy a fotóművészet eszközeivel is megmutassa: az igazi gazdagságot a természet pazarsága, a barátság, a munka öröme és más olyan értékek jelentik, amelyek nem mérhetőek pénzben, és az anyagi jólét lelki szegénységgel, ma­gánnyal, embertelen munkával, állandó pszichikai kimerültséggel is járhat. Mint ahogy a kiállítás korábbi állomáshelyein is történt, a képek rövid bemutatása után a szervezők igen tanulságosnak bizonyuló beszélgetést kezdeményeztek, melyben a közönség köréből is többen elmondták véleményüket a bennünket körülvevő aggasztó társadalmi, gazdasági, ökológiai jelenségekről, közösen próbálva megoldási lehetőségeket keresni ezekre. Mint mindig az ilyen eszmecserék során, most is kiderült: a fogyasztói társadalom nagyon rossz úton halad, de ha csak pár emberben sikerül elültetni a változtatás égető szükségének gondolatát, már van értelme ezeknek az beszélgetéseknek.
A szabadosság és önkontroll versei
A rendezvénysorozat harmadik eseményeként Horváth Benji Beatcore című új verseskötetének bemutatója következett, melynek házigazdája, Szonda Szabolcs, a megyei könyvtár igazgatója bemutatta a szerzőt: a huszonhatodik kiadásához érkezett Kultúrteaház meghívottja 1988-ban Marosvásárhelyen született, Budapesten tanult filozófiát és vallástudományt, első verseskötete, A cseplini díva címmel 2009-ben jelent meg, 2010-ben, illetve 2013-ban elnyerte a Látó és a Műút folyóiratok nívódíját, jelenleg a kolozsvári Helikon folyóirat Nagy Kilometrik rovatának szerkesztője.
Keleti zenét inspiráló képek
A rövid felvezető után Dimény-Haszmann Árpád, majd Kali Ágnes faggatta a fiatal költőt, aki bár íróként és emberként is sok mindent elárult magáról, végig megmaradt a művészi titokzatosság misztikus homályában. Mint az RG16 című versében írja: „nem vagyok sem keresztény, sem szerelmes, sem hippi, sem Buddha, hanem rejtvény”. Dimény-Haszmann Árpád átváltozóművésznek látja a költőt, aki cseplini félszeg szerénységgel jelent meg az irodalomban, később pedig fekete tetoválásos ádáz punkká, slambajnokká változott. Teljes neve Horváth Előd Benjámin, aki verseiben gyakran eljátszik nevének bibliai eredetével, és aki – mint elmesélte – érettségi előtt másfél évig termopánablak-gyárban, majd építkezésben dolgozott, és bár slampoetry-bajnok, zavarja, ha csak slammernek tartják. Kali Ágnes szerint amennyi szabadság s szabadosság, ugyanannyi önkontroll is érezhető a Beatcore verseiben, melyek közül főként a Téli láz és a Fekete tenger című nagyon erős belső világot épít fel, amely folyton változik, és bár Balassitól, Csokonaitól Sütő Istvánig mindenkit befogadóan nyitott, mégis annyira zárt, hogy nagyon nehéz azonosulnia véle a kiskapukat kereső olvasónak.
A Négymegállós kultúrcsemegeként hirdetett rendezvénysorozat utolsó eseménye a 3times7 dzsessztrió Teinben tartott késő esti koncertje volt, mely az időpont-eltolódások miatt tíz óra után kezdődött. Az egyre felszabadultabban játszó zenekar hallgatása közben újra és újra Farkas Árpádra és Bogdán Lászlóra gondoltam, akik pár perccel ezelőtt még előttem ültek, és felnéztek a „költők asztaltársaságaként” bemutatott fiatalokra.