A megnyitón a házigazda Damokos Csaba elmondta, „ekkora ellenszélben” még nem született kiállítás a Lábas Házban, de talán éppen azért lesz sikeres, mert az előkészületek során akaratlanul bár, de minden és mindenki ellenük dolgozott: autó, szállítás, média, stb. Mira Marincaş fotóművész személyes hangon szólt a két kiállító művészről, a pillanat szépségét, mélységét emelve ki mint művészetüket konceptuálisan összekötő vonást. A pillanatot, melynek része a csend és a hatalmas tér, melyben ha elmerül az ember, önmagával találkozhat. Mint elmondta, azért ennyire intenzívek ezek a munkák, mert nagyon sok réteg fedi egymást a képeken, következésképpen rengeteg kép van minden látható tartomány mögött. Andrea munkáiban az „önarckép” teljes háttérbe szorulását, az identitás nullpontját emelte ki, Annamária képein pedig a fonál jelenlétét, mely által a művész bátran lemond a biztonságról, stabilitásról minden egyes új lépés szabadságáért. És valóban, hatalmas távlatokat nyitó képeiken különös dualitás érzékelhető: a matéria, a földi dolgok, az emberélet mozgalmas felületei, ahogy lassan feloldódnak a légiességben, a transzcendensben, azon a sík és nagyon nyugodt felületen, mely bár jól érzékelhetően jelen van az életünkben, mindig elérhetetlen marad számunkra.
Căbuz Andrea 2011-ben, Annamária 2013-ban mesterizett a Kolozsvári Képző- és Iparművészeti Egyetemen. Andrea művészettörténetet és rajzot tanít a Sapientián, és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktori hallgatója, Annamária többnyire fest, rajzol és restaurátorként dolgozik. Nagyon sok közös és egyéni tárlatuk volt szerte az országban, de Magyarországon, Németországban, Svédországban, Belgiumban is. A Lábas Házban augusztus végéig látogatható kiállításuknak a tervek szerint egy záró momentuma is lesz, melyre, remélik, többen eljönnek majd.