Rendkívül szép szólamok hangzottak el a hétvégén az erdélyi magyar együttműködés fölöttébb szükséges voltáról – a táborok egymástól jó százötven kilométer távolságra, tulajdonképpen saját zárt körükben értekeztek a témáról. Az RMDSZ Csomakőrösön, ifjúsági táborában, a Néppárt Gyergyóban az EMI-fesztiválon. Az MPP tulajdonképpen mindkét levesbe belecsöppent, elnöki szinten új kebelbarátja, az RMDSZ meghívását fogadta el, Gyergyóba a háromszéki elnököt delegálta, aki kissé félszárnyú módon, de valamiféle közvetítő szerep vállalásáról is értekezett.
Csakis együttműködve, közös célok mentén munkálkodva jöhet létre az élhetőbb Székelyföld – jelentette ki Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök. Ma nagyobb szükség van az együttműködésre, mint a versengésre – mondotta Bíró Zsolt, az MPP elnöke. Társadalmi összefogás szükséges, egy erős autonómiamozgalom létrehozása az önrendelkezés megvalósítása érdekében – fogalmazott Izsák Balázs, az SZNT elnöke immár az EMI-táborban. Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke pedig ugyanott azon sajnálkozott, hogy továbbra sem lehetséges egy, az összes magyar pártot megszólaltató, közös vitafórum megvalósítása. Kívülálló számára szinte érthetetlen, ha mindenki ugyanazt akarja, miért beszélnek el ily mértékben egymás mellett.
Azt senki nem vonja kétségbe, az együttműködés kulcsa a párbeszéd, és ez a dialógus nem tud létrejönni. Felemás, „várunk, de inkább ne gyere” jellegű meghívások, „nem növelem jelenlétemmel a te bulid népszerűségét”-szerű elutasítások, duzzogó kihátrálások, nagyképű távolmaradások jellemezték az idei nyár politikai táborait. Mindenki saját terepén, saját közönségének fújta a magáét, mutogatott a hiányzókra. Ez történt a MIÉRT-táborban, Tusványoson, a SIC-Feszten, az EMI-táborban. Elzárkóztak a találkozástól, az RMDSZ ereje fölényének tudatában, a Néppárt igaza hitében, a tisztességes politizálás egyetlen letéteményesének kiáltva ki magát, az MPP tudathasadásosan sodródva az RMDSZ bekebelező ajánlata és az autonomista erőkhöz való tartozás óhaja között.
A süketek párbeszéde zajlik az erdélyi magyar politikában, sem az erősebb, sem az alig lélegző, gyengébb felek nem tudnak túllépni önmagukon. Talán reménykedhetünk, ősszel a lármafás autonómiaakció bár ideig-óráig ismét egy táborba sodorja a vetélkedő pártokat, szervezeteket, és újra megszülethet a nagy meneteléshez hasonló közösségi élmény. S talán egyszer azt is belátják vezetőink, hangzatos szólamokkal egy ideig vakítható a nép, de kiürülnek, elkopnak, hiteltelenné válnak. Tettekre is szükség lenne, amelyek felülírják a politikai érdeket, valóban a közösséget, megmaradásunkat, fejlődésünket szolgálják. Ez külön táborokban, önkörükben szónokolva nem megvalósítható, csak valós összefogással, hiteles együttműködéssel.