Mint egy hatalmas xilofon szólal meg lábunk vagy az arra járó kerekek alatt. A minap egy suhanc ugrált egyikről a másikra, valamelyik este tinédzser kerékpárja alatt szólalt meg a „kőszimfónia”. S bár a mozgó kőlapokat nem hangolta senki (vannak még hiányosságok), az autók suhanó zajában is felfigyel rá mindenki. Kit érdekelne, hogy nem a szándék, hanem a pocsék kivitelezés a nyitja, mit számít minden ­előzmény, ha kiváló turistacsalogató látványossággá változtatható?
Mert ugye, van a világban zenélő kút, szobor, óra és még ki tudja, hány csalogató, figyelemfelkeltő, hangot kiadó köztéri alkotás. Miért ne lenne zenélő járda is?
Elvégre mindenhez értünk, s akkor még a járda is muzsikálhat...