A rendszerváltás pillanatában mintegy hatszázezerre tehető (cseh)szlovákiai magyarság közel húsz százaléka „veszett el”, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lélektani ötszázezres szint alá került, vagyis az ország lakosságának csupán 8,5 százaléka magyar. A tömb és a szórvány mellett megjelentek a peremvidéki közösségek is, amelyek létszáma ugyan több ezer egy-egy településen (Léván például négyezer), de erős kisebbségben. Céljuk a fogyás dinamikájának mérséklése, illetve megállítása, stabil, átlátható jövőképet kívánnak nyújtani a közösségnek.
A polgármesterként is tevékenykedő szakember számszerűen is kimutatta, minél magasabb a magyarok aránya egy közigazgatási egységben, annál alacsonyabb az uniós és állami fejlesztési támogatások mértéke. Ennek előzménye, hogy minden szlovákiai közigazgatási átalakítás a magyarok kárára történt. Ma például egyes térségekben 70 százalékos a munkanélküliség.
Önálló adópolitika, vagyis önállóan felhasználható források nélkül nem beszélhetünk önigazgatásról – szögezte le Őry Péter. Ezért a tömbben élő magyar közösségek számára a sajátos jogállású önkormányzatok rendszerét kívánják megvalósítani, a szórvány, illetve a peremmagyarság esetében pedig a Magyarországon jól működő kisebbségi önkormányzati rendszert. Hogy minderről csak most, ennyi év után beszélnek hangsúlyosan, az az oka, hogy kettészakadt az  érdekképviselet, illetve az önállóságot elvető politikai vezetők távozása csak most tette lehetővé, hogy az autonómia tabutémájával – önigazgatásnak nevezve – ismét foglalkoznak a politikusok.