Farkas Réka
Sokat elárul egy államról, hogy mire mennyit költ, Románia például jóval az európai uniós átlag fölötti összeget fordít a közrendre és -biztonságra, átlag alattit az egészségügyre, illetve oktatásra. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat nemrég nyilvánosságra hozott, legfrissebb adatait egy bukaresti gazdasági napilap ismertette sokatmondó címmel: Itt a bizonyíték, hogy Románia huszonöt évvel a rendszerváltás után is rendőrállam.
Miközben az EU államai kormányzati kiadásaik 3,7 százalékát fordítják a közrend és -biztonság fenntartására, nálunk 6,3 százalékot szánnak e célra. Hová folyik e pénz, hisz a közbiztonság egyáltalán nem jobb, mint máshol, a rendőrök, csendőrök, tűzoltók kis fizetésre panaszkodnak, elavult felszerelésekre, lerobbant gépkocsikra, melyekkel képtelenek utolérni az elkövetőket. A börtönviszonyok katasztrofálisak, minap az ott dolgozó személyzet is utcára vonult, a rabok bizonyára csak azért nem tüntetnek, mert nem tehetik. Minden bizonnyal tehát a titkosszolgálatok szerteágazó rendszere szippantja fel a pénz javát, sok van belőlük, és a mindenkori hatalom kegyeltjei, nincs olyan költségvetés-kiegészítés, mely ne toldaná meg újabb tíz-, százmilliókkal büdzséjüket. Tevékenységük titkos, így nem számon kérhetőek, nem elszámoltathatóak.
Sokatmondó az a tény is, hogy Romániában az egészségügyre vagy oktatásra szánt pénzek meg sem közelítik az európai átlagot. A kormány rendelkezésére álló összeg 11,4 százaléka megy a kórházakra, gyógyszerekre, máshol ez meghaladja a 14 százalékot, de Csehországban eléri a 17,4-et is. Mostohagyermek a tanügy is mifelénk, a kormány kiadásai 8 százalékát szánja ezen ágazatra, az unióban 10,3 százalék az e célra fordított átlag, és szembeötlő, hogy a legfejlettebb vagy éppen leggyorsabban fejlődő országok költik a legtöbbet oktatásra: Nagy-Britannia 12 százalékot, Csehország 12,4-et, Lengyelország pedig 12,6 százalékot.
És ha már a legeknél tartunk, mert ugye Románia vagy első, vagy utolsó a különböző európai listákon, vezető helyen van a „pofátlansági index” mérésénél is, nálunk a legnagyobb a különbség a vezető elit és az átlag fizetése között. Az uniós államok többségében az állam és kormányfők öt-hatszor keresnek többet, mint az átlagpolgár, nálunk kilenc-tízszer. Alig valamivel kisebb a miniszterek, államtitkárok, no meg a hírszerző szolgálatok irányítóinak bére, ősztől pedig felsorakoznak a honatyák is. Felelős tisztségért, okos döntésekért méltó bér jár – hangoztatják.
Sokat elárul egy országról az, hogy mire szán igazán sok pénzt. Nincs értéke a tudásnak, semmibe veszik az egészséget, de áldoznak – nem is keveset – az erőszakszervezetekre, és jól megfizetik azokat, akik minderről döntenek. Rend és csend legyen, no meg sok-sok pénz a kiváltságosoknak, a többi nem számít.
