Míg Ilfov megyében 34, Bukarestben 31 ilyen ügy van, addig, mint sok mindenben, ebben is mi, háromszékiek a leggyengébbek között állunk. Nálunk eddig csak három ilyen esetet találtak. Pedig egy ország olyan gazdag, mint polgárai. Ezek szerint  mi tényleg szegény megye vagyunk. A hatóságok szerint megmagyarázhatatlanul gazdagodtak meg például a maneleénekesek, az uzsorások és a társadalom különféle közszereplői. De akadnak olyanok is, akik társadalmi segélyre jogosultak, és mégis luxusvillában tengetik gondtalan életüket.
A rablóbanda főnöke egy sikeres akció után megparancsolja a bandatagoknak, hogy aztán csak semmi feltűnő költekezés, flancolás, semmi látványos ingatlan- vagy autóvásárlás! Akik nem hallgatnak a főnök szép szavára, és nyakló nélkül szórják a pénzt, hamar lebuknak. Ebből sem tanultak azok, akiket most a darálóba tettek. Bánhatják, mert leginkább azokra figyelnek fel sokan – így a fináncok is –, akik luxusvillákban múlatják idejüket, 100–200 ezer eurós (vagy még drágább) luxuskocsikkal furikáznak, esetleg hatalmas bankbetéteiken csücsülnek. Ha szerényen élnék életüket, a kutya sem foglalkozna velük. Most, miután az adóhatóság vigyázó szemeit rájuk vetette, lehet, hogy sokan megijednek, tömbházlakásba költöznek, Daciával közlekednek, és a lóvét a szalmazsákba vagy párnahuzatba dugják el. Végül is, amekkora kamatot adnak a bankok a pénzre, azt valóban nem érdemes elcipelni odáig.
Általában a rablók sem bírnak magukkal, és a törvénytelenül megvagyonosodottak sem. Mi értelme lenne annak, ha csak haláluk után derülne ki, milyen gazdagok is voltak? Esetleg az örökösök, akik sejtik jómódúságukat, siettetnék ez árnyékvilágból való eltávozásukat.
Lehet, hogy értelmetlen dolog titkolózni, rejtőzködni, mert mit ér a vagyon, ha azzal nem dicsekedhetnek? Sőt, meg sem éri, mert a bizonyíthatatlan eredetű vagyon után csak 16 százalékot kell befizetni az állambácsinak.
Annak, aki céget működtet alkalmazottakkal, rengeteg sarcot kell lepengetnie az államkasszába (egészség- és társadalombiztosítás, munkanélküliségi pótlék stb., stb., stb.). Aztán, ha mindent kifizetett, és mégis marad valami haszna, akkor az után 16 százalékos jövedelemadót kell törlesztenie. Ha azt is sikerült, és némi jövedelemrészesedést akar kivenni a cégből, kipréselnek belőle még 16 százalékot. Ezek szerint nem érdemes céget sem indítani, mert akkor a fináncoktól elkezdve mindenféle ellenőrző szervek jönnek, látnak, győznek és büntetnek. Ha nincs cég, nincs, hová menniük. Az ember szép csendesen meggazdagodik, kifizeti hatalmas vagyona után az egyszeri, rongyos 16 százalékot, és kész. Az államnak ez egy szép jövedelemforrás. Kell is, mert a kormány éppen most nagy fizetésosztogatásba kezdett, hiszen jön a választási kampány. Viszont sokkal nagyobb haszonra tenne szert, ha azokat is elkezdenék követni az ügyes pénzügyesek, akik minimálbéren, minimálnyugdíjból, munkanélküli- vagy egyéb segélyből élnek. Ezekből tudvalevőleg nem lehet megélni. A közgazdászok kiszámították, hogy az igen alacsony jövedelemből élő családoknak havi 127,8 lejük hiányzik a megélhetéshez. És ennek ellenére mégis megélnek. Ezt a hiányzó összeget valamiképpen pótolják. Ezt a nem látható pénzt is meg kellene adózni, hiszen másképp honnan fogják fizetni a nagyméltóságúak nagy fizetését, a képviselők pótnyugdíját és a beígért fizetésemeléseket?