Ma már mindenki elismeri, hogy hatalmas, nemzetközi méretű folyamatról van szó, amely messze meghaladja akár az egyéni lehetőségeinket, akár országunk képességeit és méreteit – mondta a bíboros. Olyan jelenséggel állunk szemben, amelynek teljes mélységét, okait, hatásait nem ismerjük, talán nem is tudjuk megismerni – fűzte hozzá. „De amióta világ a világ és ember az ember, újra és újra szembe kellett néznie olyan jelenségekkel, amelyeket nem ismert és nem értett teljesen. Mégis cselekednie kellett, és az élet sokszor nem ad gondolkodási időt” – hangsúlyozta Erdő Péter. Szent István király Imre herceghez írt Intelmeiben „csodálatos, harmonikus rend képét rajzolja fel”. A katolikus hit megtartásáról, az egyházról, a főemberek és a katonák becsben tartásáról, az igazságosság és a béketűrés tiszteletben tartásáról beszél. Ezután tér ki a vendégekre és a jövevényekre, az irántuk való jóindulatra, és figyelmezteti fiát, nehogy lerombolja azt, amit épített. Egyszerre tartja tehát szem előtt a rendezett és igazságosan működő országot és a felelős, befogadó nyitottságot – emelte ki a bíboros.
A szentbeszéd végén Erdő Péter emlékeztetett arra, hogy Szent István király élete végén országát Szűz Máriának ajánlotta. Mert minden nagylelkű igyekezet és minden emberi bölcsesség kevésnek bizonyulhat egy drámai történelmi helyzetben. István király azonban még élete végén is tanít minket arra, hogy minden igyekezetünkön túl szükségünk van a bizalomra.
A szertartás a Szent Jobb-körmenettel zárult. Szent István jobb karjának kézfejereklyéjét a honvéd koronaőrség hordozta, előtte vonultak a körmenetben az Apostoli Szentszék által elismert lovagrendek, Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius és a püspöki konferencia tagjai, utána Erdő Péter, a közjogi méltóságok és állami tisztségviselők, majd a plébániák zarándokcsoportjai.