Jól érzékelhető mindez a fizetésemelési versenyfutásban. A munkaügyi minisztérium nekifogott ugyan egy egységes fizetési rendszer kidolgozásának, a szakszervezetekkel egyeztetve kialakítani azt a bértáblát, mely lehetővé tenné az állami alkalmazottak tudásuk, tanulmányaik, felelősségük, fontosságuk szerinti jövedelmezését. Jövő év elejétől vezették volna be, az akkortól már 1200 lejes minimálbért alapul véve, arányos növekedést tervezve a következő időszakra. Csakhogy volt, akiknek nem ért rá várni, a legmagasabb állami vezetők kiharcolták, hogy bérüket már augusztus elsejétől megháromszorozzák – senki nem tudja, van-e ennek köze a kidolgozott bértáblához –, és ezzel kiszabadították a szellemet a palackból. Az orvosok tiltakozásának még sztrájkig sem kellett fajulnia, és Victor Ponta rögtön béremelést ígért, 25 százalékokat, melynek szintén nincs köze a szaktárca tervezetéhez. A tanügyi szakszervezetek rögtön begorombultak, és felrúgták a már körvonalazódó egyezséget, ők is azonnali növelést követelnek. Igazuk is van, ha másoknak ment, a pedagógusok miért várjanak?
Az átgondolatlan, összevissza hozott intézkedések végig jellemzőek voltak Victor Ponta kormányzására, ám most, hogy ingatagabb pozícióban maradása, ezek egyre fejetlenebbek, abszurdabbak lesznek. Egyszerre könnyítene az adóterheken, és növelné az állam kiadásait, csakhogy minden igényt kielégítsen. A tervezett adóreform, mely hosszú távon jótékony hatású lehetett volna, máris áldozatául eshet e kapkodásnak, a csütörtöki, pártok közötti szakértői egyeztetésen a korábban elfogadott könnyítések egy részét visszafaragták, és nem tudni, a parlamenti vitában még mi vérzik el.
Pedig minden bizonnyal járható út lett volna a Romániában eddig csúcsra járatott adók, illetékek csökkentése, lendíthetett volna a gazdaságon, enyhített volna a vállalkozások terhein, hisz nemcsak 1,2 millió állami alkalmazott dolgozik az országban, hanem három-négyszer ennyi a magánszektorban, akiknek bére csak akkor nőhet, ha jól működik a kenyeret adó cég. Javulhattak volna az állam bevételei, és akkor többet áldozhattak volna a bérekre is. Kialakulhatott volna egy stabilan, biztosan fejlődő gazdaság, kiszámítható hozammal, és végre talán az ország is kikecmereghetett volna a válságok sorozatából.
Csakhogy amíg felelős politikusok, szakemberek helyett felelőtlen bohócok irányítják Romániát, addig hiába reményt keltőek a gazdasági mutatók, néhány szavazathajhász intézkedéssel minden elrontható. Meg kellene állítani Victor Ponta politikai ámokfutását, amíg nem késő.