A sepsiszentgyörgyi teremlabdarúgás-kedvelők előtt nem ismeretlen Mihály Zoltán neve, hiszen már korábban is játszott a Sepsi FC csapatában, és ő is hozzájárult játékával ahhoz, hogy dobogós helyen zárjon a zöld-fehér alakulat. A megyeszékhelyi sikerek után Székelyudvarhelyre igazolt, ahol két évet töltött, és újabb bajnoki dobogós helyezéseket tudhat maga mögött. Idén úgy döntött, újra megpróbálja a megyeszékhelyen, és igyekszik a lehető legjobb formáját hozni. A 2015–2016-os idényben több csapat is erősített, és a hétvégén rajtoló bajnokság előtt a Sepsi FC új-régi játékosával, Mihály Zoltánnal beszélgettünk a csapat esélyeiről, az új idényről és a futsal Európa-bajnokság román–magyar pótselejtezőjéről.
– Miért jött vissza Sepsiszentgyörgyre? Mik a céljai a zöld-fehérekkel?
– Székelyudvarhelyen lejárt a szerződésem, és későre keresett meg a csapat vezetősége, ezzel szemben a szentgyörgyiek hamar reagáltak, és úgy döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatukat, megpróbálom még egyszer a zöld-fehérekkel. Reménykedem abban, hogy sikerül jobb eredményt elérni, mint a legutóbbi alkalommal. A vezetőség azt mondta, hogy olyan csapatot szeretnének, amely a dobogón végez majd a bajnokságban, ez pedig számomra is reális célkitűzés. A 2015–2016-os bajnokságban nagyon nehéz lesz folyamatosan jó eredményt elérni, hiszen több csapat is erősített, nagyon jó játékosokat igazoltak, ilyen például Marosvásárhely, Temesvár és Déva is. Az biztos, hogy nehéz lesz bejutni az első háromba, viszont ha még igazol a csapat vezetősége két nagyon jó képességű játékost, akkor lesz esélyünk beleszólni a bajnokságba.
– Ezelőtt két évvel olyan céllal ment el Udvarhelyre, hogy ott bajnokságot fognak nyerni. Ez valahogy mégsem jött össze. Mi a véleménye erről?
– Elég nehéz bajnokságot nyerni. Azzal a csapattal az volt a célunk, hogy legalább olyan együttest rakjunk össze, amely képes eljutni a döntőig. Ez nagyon nehéznek tűnt az év elején, aztán ahogy közeledtünk a szezon végéhez, láttuk, hogy célkitűzésünk elérése lehetséges, és egyre többet dolgoztunk, így megvalósult. Szerintem elég jó eredményt sikerült elérni.
– Hogyan értékelné az előző idényt? Erősebb lesz az idei bajnokság?
– Amíg a Székelyudvarhelyi Futsal Klubban játszottam, úgy láttam, hogy Sepsiszentgyörgy elég komoly ellenfél, és ez mind a bajnokságban, mind pedig a Román Kupában bebizonyosodott. Udvarhelyen sikerült ezüstérmet nyerni, de ebben az idényben minden alakulatnak nehezebb dolga lesz. Sajnos, Szentgyörgyről elmentek a jó képességű spanyol játékosok, és a csapatnak szüksége van még tapasztalt játékosokra ahhoz, hogy kiegyensúlyozott eredményt tudjunk elérni.
– Ön miben tud segíteni a megyeszékhelyi csapatnak?
– Ez csapatsport. Egy, akár két játékos egyedül nem tud győzni, a jó eredményekhez csapat kell. Mindenkinek az kell a szeme előtt lebegjen, hogy hétről hétre jó eredményt érjünk el idegenben és hazai pályán egyaránt. Az a fontos, hogy legyen hat-hét összeszokott játékos. Hosszú távon nem lehet az élvonalban játszani úgy, hogy a játékosok minden szezonban kicserélődnek: amire összeszoknak, már a szezon fele lejárt. Az udvarhelyi csapatnak az az erőssége, hogy van hét olyan játékos, akik két-három éve együtt játszanak. A másik dolog, hogy ott a kommunikáció a pályán gördülékenyebb volt, ahol viszont vannak külföldiek, kicsit bonyolultabb a helyzet.
– Evezzünk a válogatott vizére. A 2016-os szerbiai teremlabdarúgó Európa-bajnokság pótselejtezőjében is találkoznak a románok a magyarokkal. A Jakab Zoltán szövetségi kapitány által irányított román válogatott a Sito Rivera által vezetett Magyarországgal küzd meg a nyolcfős Eb-mezőnybe jutásért szeptember 15-én és 22-én. Ön szerint ki az esélyesebb?
– Az biztos, hogy nagyon érdekes összecsapás lesz, mivel a magyar válogatott edzője, Sito Rivera a román csapatot is edzette, valamint a marosvásárhelyi és a dévai alakulatot is irányította. Rivera nagyon jól ismeri a románokat, ismeri azokat a játékosokat, akikre épül a csapat, gondolok itt Matei-re, Lungura, Ignatra, és még sorolhatnám. Tudja, mik az erősségeik, a gyengéik, és ilyen mérkőzésen ez kulcsfontosságú lehet. Tény, hogy a magyar válogatott nagyon munkás és fegyelmezett, jól felállítják a pályára a játékosokat. Ezzel szemben a románok sokkal labdabiztosabbak, és ha tétmérkőzésről van szó, nagyon jól fel tudják tüzelni magukat, és erre volt példa, hiszen az előző Európa-bajnokságon az élvonalban játszó csapatokkal tudták felvenni a versenyt. Azt mondanám, hogy a románokat tartom esélyesebbnek, de nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul ez a két mérkőzés.
– Ön hogyan áll a válogatottsághoz? Ha hívnák, menne?
– Az utóbbi két évben jól éreztem magam az udvarhelyi klubnál, és elég jól teljesítettem, emellett pedig a válogatott edző nap mint nap látott, mégsem kaptam meghívót a válogatottba. Szerintem, ha eddig nem hívott, ezután sem fog.
