Jól látszik ez abból is, hogy egyetlen részletét ragozza mindenki: az áfacsökkentést, pedig korántsem ez lenne a legfontosabb könnyítés. A lakosság többségét érintő élelmiszeráfát júniustól visszavágták, és az is kitetszett, hogy a 15 százalékos csökkentés alig pár százalékban köszön vissza az áraknál. A fűtés-, villanyszámláknál talán tükröződik majd a 4–5 százalékkal kisebb általános forgalmi adó, ám a különbség oly csekély, hogy életszínvonalunkon aligha emel, hűtőt, mosógépet, egyéb kelléket pedig ritkán vásárolunk, pár tíz lej kevéssé számít az ezer lej fölötti befektetésnél. Mégis úgy viszonyul mindenki e lépéshez, mintha világmegváltó, létfontosságú volna, és alig esik szó a többi rendelkezésről, mit sem tudni, marad-e még belőlük valami a politikai viták sokadik fordulója után. Első körben áldozatul esett az üzemanyagokra kivetett hétcentes különadó, pedig ez valóban sokak zsebét terheli, és többletet is alig hozott. De megtörténhet, ugyanez a sors vár a csökkentett osztalékadóra vagy a mikrovállalkozásokat  érintő könnyítésre.
Victor Ponta kormányzása legfontosabb megvalósításaként emlegeti az új adótörvénykönyvet, és annak is legjelentősebb tételeként tekint az áfacsökkentésre. Csakhogy napjai meg vannak számlálva, pártvezére, Liviu Dragnea is ellene fordult. A múlt csütörtökön kötött sokpárti egyezség felrúgása, Ponta pénzügyminiszterének nyílt megalázása jelzi: az ideiglenes elnök elődje ellenében kíván erősödni, és egyértelművé akarja tenni, ki a kakas a szemétdombon. Bár nyilatkozataiban az ellenkezőjét állítja, minden gesztusával Ponta lemondását követeli, az sem kizárt, immár átpasszolná a hatalmat a liberálisoknak, bajlódjanak ők az áfacsökkentéssel, az adóterhek visszavágásával. Vigyék el ők a balhét az eddigi kudarcos, kiszámíthatatlan kormányzásért, a fedezet nélküli ígéretekért, vívják meg ők a csatát a béremelést követelő tanárokkal, közalkalmazottakkal, okolják őket, ha nem növelik a fizetéseket, de ha megteszik, övék legyen a majdani katasztrófa felelőssége is. Olyan helyzetbe sodorta Victor Ponta pártját, hogy az előremenekülés tűnik az egyetlen járható útnak, vállalván azt is, hogy nem ők szervezik a választásokat.
Ebben a hatalmi játékban az adótörvénykönyv lehet az egyik járulékos áldozat, az áfacsökkentésen túl mindazzal, ami lélegzetvételhez juttatta volna a romániai vállalkozásokat. Nagy kérdés, a liberálisok beállnak-e, s ha igen, miként ebbe a táncba. Lesz-e valaki, aki a választások küszöbén hajlandó túllépni az önös pártérdekeken?