A kezdeményezés, amelynek célja az építészeti értékek köztudatba illesztése, az épített örökség megbecsülése, feltétlenül üdvözlendő. Hinni szeretnők, hogy a versenyfelhívás széles körű érdeklődést vált ki, s az épület-szépségverseny szakemberekből álló kuratóriuma — versenybizottsága — olyan épületeket jutalmaz, amelyek a székelyföldi táj legjobb hagyományaira alapozva a mai életvitelnek megfelelő funkciókkal rendelkeznek, építőanyag-felhasználásukat tekintve is a helyi anyagféleségekre alapoznak, és főleg az épületek építészeti formavilágának kialakításában, a külső díszítésben, a motívum- és színvilágot tekintve is miránk jellemző, s amennyiben kortársi alkotásról van szó, a hagyományosat a modernnel ötvöző középületet, lakóházat, templomot állítanak mintaként elénk. Fontos lesz az épület és környezetének kapcsolata, a tájesztétikai kívánalomnak megfelelő eljárások figyelembevétele is.

Az épített örökséget úgy is lehet és kell őrizni, a következő generációk számára is lakhatóvá tenni, hogy a felújítás során az építmény külső formai értékeit megtartva megőrizzük, s a belső funkciókat a mai lakhatósági kívánalmakhoz igazítjuk.

Háromszéken — de a tágabb tájegységben is — a társadalom tehetősebb rétege intenzív építkezésbe kezdett. Gomba módra szaporodnak az új lakótelepi épületek, a beépített telkek, gyakoriak a középület-felújítások, új középületek születnek. Sajnos, igen gyakori jelenség a gazdagságot fitogtató kivagyiság, a túldíszített csicsás hencegés, a hivalkodó színek, tőlünk idegen formák, a tájidegen mintakincs alkalmazása.

Mindez, egyebek mellett, mintegy ellenreakció a diktatúra időszakának uniformizáló, szürke tömegépítkezéseire, ami elvileg üdvözlendő lenne, ha nem esnénk át a ló másik oldalára. Ez Háromszék esetében különösen sajnálatos, mert olyan népi, úri és polgári épített örökséggel rendelkezünk, olyan kiváló építész szakemberek éltek és élnek, alkotnak közöttünk, akik a mi transzszilván mivoltunkat képesek voltak és képesek ma is épületeinkben és az ezeket kiegészítő építményekben és ültetvényekben — kerítés, kapu, fák, cserjék elhelyezése stb. — megjeleníteni.

Négy évvel ezelőtt Magyarországon egy erdélyi származású férfi, a Pátyon élő Székely Csaba Szép házat, szebb hazát mottóval dolgozott ki egy igen figyelemre méltó programot. Lapunk 2004 februárjában több írásban is reagált erre a kezdeményezésre, azt is megpendítve, hogy a program fő elemeit Szép házat, szebb szülőföldet mottóval át kellene plántálni Kós Károly és követőinek földjére is.

A Megyei Kulturális Igazgatóság kezdeményezését, az egészséges közvélemény megnyilvánulásának reményében, lapunk üdvözli és támogatja.

Az emberarcú és emberi léptékű épületek az eszményeink, azok az építmények, épületegyüttesek, falu- és városképek, amelyek jelzik: az itt élő emberek ilyenek, épületekkel is önmagukat adják.