Korunk élénk kereskedelmi forgalma nem csupán az üzletek, piacok kínálatát gazdagította, hanem „mellékesen” a forgalmat lebonyolító szállítóeszközökkel (vasút, teherautó, magán- és csoportos utazások stb.) a termesztett növények és a háziállatok betegségeit, kártevőit is terjeszti. És minél előbbre haladunk az időben, ez a mellékes hozadék is egyre több, egyre veszedelmesebb lesz.
Szóltunk nemrég a harlekin katicáról, amely már meg is telepedett megyénkben. Ezúttal egyik kedves bokornövényünkről lesz szó, a puszpángról (ismertebb nevén a bukszuszról, Buxus sempervirens). Ennek veszélyeztetettsége, az ún. selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) támadása immár várható, miután egyre szélesedik elterjedési területe Románia nyugati határai felé. A fajt – kártevőként – Walker írta le még 1895-ben Kínából. Tehát ezúttal nem amerikai, hanem eurázsiai kártevőről van szó.
A puszpángmoly három nemzedéke az őszi hibernációs időszakig a megtámadott bokrokat úgy lepusztíthatja, hogy az ágakon kívül csak a vastagabb levélerek maradnak meg.
A molyokhoz tartozó faj szárnyának fesztávolsága 40–45 mm, fénylően kékes-barnás színű, sötétebb szárnyszegéllyel, mindkét elülső szárnyán egy-egy kis félhold alakú fehér folttal. Lárvája (ennek egyedüli tápláléka a bukszusz levele) utolsó fejlődési szakaszában sárgászöld, fekete sávval, fekete pontokból kinövő (erősen allergén) szőrszálakkal. A levelekből font szövedékben telel át, majd a kikelő lepkék tavasszal a levél fonákjára csomókban rakják le a tojásokat.
A puszpáng egyik leggyakoribb kedvencünk mint díszbokor, olykor élősövény is. Figyeljük tehát a kártevő megjelenését (elsősorban megyénk nyugati, erdővidéki kertjeiben). Kétségek esetén szívesen nyújtok segítséget a felismerésben. Bármelyik rovarölőszer alkalmas irtásukra a korai lárvaállapotban.
