Tulajdonképpen abban sincs semmi meglepő, hogy a nemzetféltő, idegengyűlölő szlogenekre ma is rengetegen vevők: a Facebookon közzétett bejegyzés bejárta az internetet, rengeteg hozzászólást váltott ki, melyek közül bizony igen kevés a normális hangvételű, a túlnyomó többség éppenséggel azt a gőgös, felháborodott, magyarellenes hangot ütötte meg, amire Diaconu számított. Bennünket, Székelyföldön élőket az sem érhet váratlanul, hogy a szolgálatos feljelentő, Dan Tănasă is lecsapott a témára, ő egyenesen a Hargita megyei prefektus fejét követelte, amiért tétlenül tűri a magyar szeparatizmus eme újabb meggyőző bizonyítékát. S mert ismerjük a román médiát, bizony azon sem csodálkozunk, ha az amúgy nulla hírértékkel bíró Facebook-bejegyzésről beszámoltak a magyar–román vélt feszültségekre mindig fogékony hírtelevíziók, illetve egyes mérvadónak tekintett központi román lapok, portálok is, mint az Evenimentul zilei, az Adevărul, a Gândul. Lám, az ostobaság örvénye így ragadja magával a nézettséget, látogatottságot, olvasottságot mindenek fölé helyező román sajtót, a frusztrált, életkörülményeivel és politikusaival elégedetlen választópolgárt. Bogdan Diaconu meg elégedetten dörzsölheti kezét: a helyi rendőrség Székelyföldön cirkáló, kétnyelvű felirattal ellátott gépkocsija jó néhány százalékpontot emelt a maga és pártja népszerűségén.
S hogy mégis miért érdemes szólnunk erről a műbalhéról, amikor régóta tudjuk, hogy a magyarellenesség a legbiztosabb népszerűségnövelő stratégia Romániában? Nos, leginkább azért, mert az egymásra licitáló hőbörgők zajában egyszer csak megszólalt olyan román politikus is – Remus Cernea, a Zöld Párt vezetője –, aki a kétnyelvűség fontosságára hívta fel a figyelmet, a reklamálók hazugságait pedig román civilek, a Rezistența Urbană csoport ítélte el, példákkal illusztrálva, hogy a kétnyelvű feliratokkal ellátott rendőrkocsi természetesnek számít Európa más vidékein, Dél-Tirolban, Katalóniában, Baszkföldön.