Mikor felelősséggel és óvatossággal kell dönteni fontos dolgokról, nálunk is megvalósul a nagy nemzeti egyetértés, domborított Liviu Dragnea, a szocialista pártvezér, mikor az ellenzékkel egyetértésben, egyhangúlag elfogadták az új adótörvénykönyvet. Ha nem döntenek a vadonatúj, de mérsékeltebb adótörvénykönyv megszavazásáról a pártok egymás vállára borulva, az bizony nagy felelőtlenségről és óvatlanságról állított volna ki bizonyítványt.
Mert melyik párt mer nálunk, különösen így, a választások előtt egy évvel, nem populista döntéseket hozni, amely esetleg szavazatokat visz el? Annyira nagy a megbékélési kedv, hogy most már az olyan halálos ellenségek is egymás nyakába borulhatnak, mint Ponta és Johannis. Ponta már megtette az elnök kibékítésének irányába az első lépést: megvédte az államfőt, alaptalan gyanúsítgatásnak nevezve, hogy Johannis adót csalt volna. Most kölcsönösségi alapon elvárhatja, hogy az államfő megszólaljon a Pontát ért gyanúsítgatásokkal kapcsolatban, kijelentvén, hogy azok is csupa alaptalan rágalmak.
Mivel csökken az iszony és javul a viszony elnök és miniszterelnök, kormánypárt és ellenzék között, most már könnyű lesz az ország és a nép számára fontos törvényeket megszavazni, miként legutóbb is történt. És ennek következményeként már növekedhet a minimálbér, növekednek a fizetések a tanügyben, egészségügyben és a kivételezetteknél. Hogy a kormány és a parlament népszerűsítse nagyszerű tettét, most olyan táblákat kellene kihelyezni a kórházak, iskolák és más közintézmények elé, ahol fizetésemelést sikerül kiharcolni, mint az újraaszfaltozott utaknál: „Itt az önök pénze”. Bár például a 25 százalékos jövedelememeléssel nem minden érintett elégedett. Egy, az egészségügyi miniszerrel tárgyaló orvos megmondta ápertén, hogy ez a 25 százalék fizetésemelés sértés rájuk nézve, és kevés ahhoz az erőfeszítéshez képest, amelyet ők kifejtenek. Nem a hálapénzes boríték törvényesítését akarják, hanem a fizetések megduplázását követelik. Romániában viszont sokan szeretnék, hogy 25 százalékos fizetésemeléssel sértegessék.
Bölcs kormányunknak a végre nem hajtott vagy be nem fejezett beruházásokkal sikerült sokat megspórolnia a költségvetés számára, s most tele az államkassza elszórásra váró pénzzel. Aztán nem kell nekünk még az unió pénze sem, bár azok a szemtelenek adnának eleget, de követelik, hogy némi csekély önrészt is tegyünk hozzá. Hát ’sze hogyne! Az a pénz is megmarad a büdzsében, és azt is szét lehet majd osztani, ha szorul a kapca, és némi szavazatokat kell még vásárolni, jó pénzért. Az unió meg, ha segíteni akar rajtunk – például autópálya-építésben vagy más közberuházások finanszírozásában –, tegye postára az ahhoz szükséges egész összeget, és ne is igen érdeklődjék elköltéséről. Nem egyébért, de esetleg kellemetlen meglepetésekben lehet része.
