Néhány hónapja mindennapjainkba egy furcsa és csúnya szó furakodott az első helyre: migráció. Még akkor is, ha (egyelőre) közvetlenül nem érint. Nevezhetjük bevándorlásnak, illegális határátlépésnek, modern népvándorlásnak, s bár összetettségében az egész ügy korunk minden rákfenéjét magában hordozza – gondoljunk csak a humanitárius szempontokra vagy éppen a letűntnek hitt tömeges járványveszély kockázatára –, a kérdéshez talán azok a biztonsági szakemberek (értsd egykori vagy még most is aktív kémek, ügynökök) járnak a legközelebb, akik szerint valódi háború dúl.
Európa vagy tágabb értelemben a nyugati civilizáció elleni háború részesei, s közvetlenül vagy közvetetten elszenvedői vagyunk.
Hogy kik, miért, milyen szándékkal művelik e háborút, arról hirtelen több forgatókönyvet is felvázolhatnánk. (Meg is teszik ezt az ilyesmire fogékony látnokok.) Hiszen minden háború mögött – míg a világ világ – valamilyen gazdasági érdek(ellentét) húzódik meg. A legelgondolkodtatóbb azonban az, hogy ezt a háborút szemmel láthatóan olyan fegyverrel vívják, amely emberellenességében talán túltesz minden eddig kitalált és bevetett tömegpusztító eszközön, hisz magát az embert, az embertömeget „vetik be”.
Mert elképzelhetetlen, hogy százezrek keljenek útra irányítás nélkül, olyanok, akik aligha származnak helyi háborúktól megnyomorított országokból, akik pontosan tudják például, hogyan, mit kell mondaniuk egy illegális határátkelés után az őket lajstromba venni szándékozó rendészeknek. Arról nem is beszélve, hogy becslések szerint az unióba özönlők jelentős része a Balkánról származik.
A hadviselés eme formájára pedig Európa, azon belül az unió egyáltalán nincs felkészülve. Ha lehet egy egészségügyi hasonlattal élni, immunrendszerét támadta meg a fegyver, így eddig soha nem használt védekezési stratégiára lenne szüksége. Amit szemmel láthatóan nem képes megteremteni.
Lehet, hogy a civilizációk sokat vizionált harcának vagyunk tanúi, s ebben a megközelítésben az ismert tudományos-fantasztikus film címét kell idéznünk: A birodalom visszavág. Az a „birodalom”, amelyre a nyugati civilizáció önteltségében saját rendszerét igyekezett ráerőltetni. De amire a más „rugóra járó” kulturális közeg nem volt, nem is lehetett „vevő”.
