Egy ősi DNS megoldhatja Európa egyik legnagyobb etnikai rejtélyét, a baszkok eredetét. A kétmilliós népcsoport a spanyol–francia határ két oldalán él (többségük Spanyolországban), és Nyugat-Európa egyetlen nem indoeurópai népcsoportja. Antropológusok és régészek már régóta kutatják a baszkok eredetét.
A baszk nyelvről sem tudnak sokkal többet: ősi eredetű, és semmilyen más nyelvvel nem mutat rokonságot. A baszkok antropológiailag is eltérnek a környező népektől, saját kultúrával, zenével és szokásokkal rendelkeznek.
Mivel ennyire különböznek a szomszédoktól, adott volt a feltételezés, hogy ősi telepesek leszármazottjai, csak abban nem voltak biztosak, hogy mennyire régi népcsoportról lehet szó. Egy új kutatás ezt igazolta. Ezek szerint a baszkok korai földművesek leszármazottjai, akik a helyi vadászokkal keveredtek, mielőtt egy évezredre elzárkóztak volna a külvilágtól.
Mattias Jakobsson, az Upsalai Egyetem kutatója a Spanyolország északi részén lévő El Portalónban talált kőkori emberi csontvázakat vizsgálta meg, s kiderült, nagyjából időszámításunk előtt 3500–5500 között élt telepeseké, akik a legközelebbi rokonai a ma is élő baszkoknak.
A baszkok ősei letelepedésük után elszigetelődtek a környező népcsoportoktól. Valószínűleg azért, mert más volt a kultúrájuk, és persze a földrajzi adottságok is szerepet játszhattak, a terület, ahol éltek, nehezen meghódítható. Ez azt is jelenti, hogy a baszkok földjét nem érintette az egész Európára kiterjedő népvándorlás.
