Mára csak az épület maradt, az Esztelnek közelében lévő csángó tanyavilág a nyolcvanas évek derekára megszűnt. A faház a kilencvenes évek közepétől a sepsiszentgyörgyi Nemere Természetjáró Kör erdei iskolájaként működött az értékes lápvidéken, újabban – önkormányzati segédlettel felújítottan – iskolások, természetbarátok nyári kalandozásait szolgálja. De az új köntösbe öltöző ház egyfajta szimbóluma maradt kis falvak egykori iskoláinak. Mert ha a nagy községek iskolái is csak nehézségek közepette tudnak létezni, kisebb falvakban még nagyobb a baj. Már megszüntették vagy éppen megszűnőfélben a peremvidéki tanodák, noha az ott élő gyermekek számára az iskolabuszoztatás sem mindig bizonyul jó megoldásnak, mert a legveszélyeztetettebbek, a lemorzsolódásnak leginkább kitettek éppen az elszigetelt településeken, gyakran nehéz körülmények között élő gyermekek.
De íme a jó példa: magyar állami segítséggel újjáépítették a Székelyföld keleti határvidékén, a Gyilkos-tó közelében fekvő Háromkút kis iskoláját. A három tantermes tanodában 22 gyermek tanul, akiknek a gyimesi település elszigeteltsége miatt nem lenne lehetőségük más iskolába ingázni.  Fábián Kornélia a települést bemutató dokumentumfilmjében az is látható, amint „a legcsángóbb település” távoli házaiból Nagy Erzsébet falugondnok asszony reggelente kisbusszal szállítja iskolába a gyermekeket. Szimbolikus tehát a mostani háromkúti iskolaavató is, melyen Kövér László, a budapesti Országgyűlés elnöke hangoztatta: az élhető európai jövő érdekében minden nemzeti közösségnek gazdaságilag és kulturálisan is növelnie kell teljesítményét, a magyaroknak és románoknak egymás érdekeit nem sértve kell összeadniuk erőiket. A politikus tanulásra biztatta a háromkúti iskola diákjait azért, hogy a megszerzett tudás által jól képviselhessék „az önmagát megőrizni képes és mindig az életre szavazó magyarságot és európaiságot”.
Mert összeadva nemcsak anyagiakat, hanem erőt is, megmenekült egy kis, mindössze száznyolcvan lelkes magyar település iskolája. Míg a kommunizmusban a felső-háromszéki Lassúág elveszett, most a gyimesi Háromkút újabb esélyt kap az életre. Kis településeink még mindig létező iskolái, hivatásukat vállaló tanítói, tanárai legalább annyi figyelmet és törődést érdemelnek, mint patinás kollégiumaink, hiszen apró, ám lélegző magyar falvak nélkül nincs Székelyföld, nincs Erdély.