Az elmúlt huszonöt esztendőben a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség templomot épített, rendbe tette annak környezetét, s az egykori imaterem és paplak felújításával közösségi házat hozott létre – méltatták többen a közösségi összefogás eredményeit a felszólalók közül. Az ünnepi beszédek előtt a Magyar Unitárius Egyház püspöke szószéki szolgálatában a Zsoltárok könyve 42. fejezete 1. és 4. versére építette mondandóját, felidézte azokat a korokat, amikor nem lehetett őszintén, szívet-lelket megnyugtatóan felelni arra a kérdésre: Hol van a te Istened?
Bálint-Benczédi Ferenc emlékeztetett: „Ma is sokan azon dolgoznak, hogy családokat, közösségeket, nemzeteket szakítsanak szét, de bennünk nem tesz kárt semmi szétforgácsoló külső erő, mert elődeink megmutatták, hogyan kell küzdeni, hol van az ő Istenük, és mi is fel tudjuk mutatni, hogy benne élünk és ő mibennünk él.” A közös örömért érdemes élni, az olyan örömökért, mint ennek a közösségi háznak a felépítése – mondta, mert „ez a hajlék lélekkel épült, ennek építő közössége Isten ujjlenyomataként él ezen a földön. És mindezekért szent és jó nekünk ez a hely.”
Gazdag Géza gyülekezeti gondnok szerint nemcsak pénzre, hanem elképzelésre, bátorságra, áldozathozatalra, sok önkéntes munkájára volt szükség, és kiemelte az Amerikai Egyesült Államok memphisi gyülekezete támogatását, mely közösséggel még a rendszerváltás előtti a kapcsolat.
Kovács István, a gyülekezet lelkésze hangsúlyozta, az épület nemcsak téglából, hanem lélekből is áll, és emlékeztetett arra, minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy idézzük azoknak az elődöknek az emlékét, „akik a bennünk élő jelenlétükkel erőt adnak a mában, a mai küzdelmekben”, és utalt a közel száz évvel ezelőtti és jelenkori meghurcoltatásokra, amelyeket többek között himnuszunk védelmében kellett és kell elszenvedni. József Lajost, az önálló sepsiszentgyörgyi unitárius gyülekezet első lelkészét 1920-ban amiatt érte vád többedmagával, mert 1920 júniusában, a trianoni döntést követően az amerikai küldöttség fogadása alkalmával elénekelték a magyar himnuszt, ma ugyanezért pert indítottak magyar közösségünk ellen – vont párhuzamot a kilencvenöt év különbséggel történtek között. Kovács István példaképének tekinti József Lajos egyházi és közéleti szolgálatát (amelyeket lapunk múlt pénteki számában részletesen ismertettünk), ezért a tegnap avatott közösségi házat József Lajosról nevezték el.
A közösségi ház felépítéséhez gratulált és a közösséghez szólt Boros János, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka, Török István, a felsőfehéri egyházkör esperese, Czimbalmos-Kozma Csaba, Sepsiszentgyörgy városgondnoka, Burton D. Carley, az amerikai unitárius testvérgyülekezet nyugalmazott lelkésze és David Jennings, a közösség jelenlegi gondnoka, a helyi testvérfelekezetek részéről Bancea Gábor református lelkész mondott köszöntőt.
Közreműködött Ambrus Sándor zongorán, Nemes Levente színművész, valamint a Dénes Gabriella vezette Kriza János Unitárius Vegyes Dalárda. A magyar és a székely himnusz eléneklése után az ünnepi gyülekezet a templom udvarára vonult, az új gyülekezeti ház megáldása után a népes közösség még egy ideig együtt ünnepelt a szeretetvendégségen.