Második alkalommal szervezte meg a helybeli római katolikus filia egyháztanácsa a falu őszi ünnepét. Kinőtte magát ez a vallási-népi szertartás és rendezvény – mondta megnyitóbeszédében Opra István beszolgáló szentkatolnai plébános. Az emberé a munka, Istené az áldás! – hangsúlyozta, és kétszeresen hálát adott az egek urának, mert erre a napra a katolnai községvezetés és a hívek adományaiból teljesen megújult a filia kápolnája is.
A kora ősz minden színében tündökölt a hófehér ruhába öltöztetett épület, hisz virágok, gyümölcsök-zöldségek, búzakalász koszorú ékítette, s a hálaoltáron a mindennapi kenyeret nemzeti színű szalag ölelte át. Az oltár felől Tours-i Szent Márton püspök képe tekintett a népes ünneplőkre, sejtetve, hogy ő volt a reformáció előtti kis keresztény katolikus település templomának védőszentje. A lelkész megszentelte az ez évi termést, áldást kért megtermelőinek életére. A hála érzületben, gondolatban, szavakban vagy tettekben kifejeződő válasz. Az Isten kegyelmét, jóságát, áldásait megtapasztaló hívő ember válasza volt ez Martonfalván is, a szertartáson részt vettek a falu más felekezetű lakói is. A szentmise része egy rövid, vallásos töltetű műsor volt: elhangzott Reményik Sándor Mindennapi kenyér című verse, énekelt Bende Noémi, könyörgő imát mondott Héjja Magdolna, saját versét mondta el a torjai Vén Árpád.
Összekapcsolódott a vallásos szertartás a fiatalság által folytatásként megszervezett utcai ünnepséggel és esti közös mulatsággal. A kápolna udvarán a megszentelt eledelekből részesültek a hívek, elhangzott ifjú Pap Tihamér behívó szövege, megszólalt az örömünnep népi muzsikája, és felvonulásra indultak a fiatalok. Székely népviseletbe öltözött lovas legények, feldíszített szekereken ülő lányok és a gidófalvi fúvószenekar falukerülőre indult. A termésnapot hajnalig tartó színdarabos bál zárta.
Martonfalva régi mezőföldi település, amit a határában levő halomsírok is bizonyítanak. Nevét 1407-ben említik első alkalommal. Emlékhely ez, ugyanis 1849 januárjában itt zajlott le az emlékezetes martonfalvi tanácskozás, ahol Horváth Ignác, a Kossuth-huszárok alezredesének udvarházában Berde Mózsa kormánybiztos jelenlétében elhatározták a háromszéki önvédelmi harc folytatását.
