Szorul a hurok a nyaka körül, mert tizenhétrendbeli okirat-hamisítással, pénzmosással, adócsalással vádolva bíróság elé állítják, ezért megpróbál némi fáradt sovén gőzt még fölszuszogni, és ezáltal valamicske népszerűséget kicsikarni magának igen-igen toleráns román honfitársaink körében. Egy kis hazugságért nem kell a szomszédba mennie, oly meredekeket szóla, hogy neki lehet támaszkodni, szerinte magyar határvédők gumibotoztak, sorszámoztak és áramot vezettek a határra húzott kerítésbe. Valójában a macedónok gumibotoztak, a magyarok csak regisztrálni akarták a bevándorlókat, de azok nagy része arra sem volt hajlandó. Nem gumibotoztak, de tény, hogy a békésen köveket, fa- és vasdarabokat, vizes palackokat dobáló, kerítésromboló, betörő, türelmes és békés emigránsok ellen könnygázt és vízágyúkat vetettek be.
Ponta azt is vélelmezte, a határzár, jobban mondva, a kerítés, amelyet a magyarok húznak, középkori hülyeség. Bezzeg Románia sokkal humánusabban bánna a bevándorlókkal. Sajnos, ezt nem tudja bizonyítani, mert még errefelé sem dugják az orrukat. Illetve csak olyan kódorog felénk, aki régi, az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből származó térképpel indul útnak, vagy elromlik az iránytűje, esetleg eltéved. Ez utóbbi történt egy afgán családdal, amely átbóklászott hozzánk Szerbiából, és midőn jedtét vették, merre járnak, hanyatt-homlok, sírva takarodtak is vissza, ahonnan jöttek.
Ponta viszont nagyszerű egyéni teljesítményt hajtott végre: egymagának sikerült nemcsak egyszerű kerítést, hanem újabb falat építenie Románia és Magyarország közé. Ezen már régóta szorgoskodik, és ennek eredményeként, miként elgőgölte, nem lesz szükség védőkutyákra, árammal töltött kerítésekre és hadseregre. A fal is megteszi – tesszük hozzá. Az alapokat már rég lerakta, például amikor a magyar nagykövet egy román lapnak adott interjúban meg merte említeni az autonómiát, amit – szerinte – a román politikusok meggyőzésével érhetnének el a magyarok. Már akkor felhorkant kormányfőként, miszerint nem fogják végtelenségig tűrni a magyar nagykövet és más magyar hivatalosságok elfogadhatatlan „kisiklásait”. Amíg ilyen hős miniszterelnökünk van, aki ilyen bátran ki mer állni Románia érdekei mellett, nem is értem, hogy miért akarja őt mindenképp lemondatni Johannis, az államelnök. Az ellenzéki pártok viszont Ponta lemondását nem nagyon szorgalmazzák. Attól félnek, hogy Románia úgy jár, mint fővárosa, Bukarest, amely Sorin Oprescu polgármester bezárása miatt csaknem ideiglenes polgármester nélkül maradt, mert egyik párt sem óhajtott átmeneti polgármestert állítani. Aztán egy tagságmentes párt névtelen képviselőjét szuszakolták oda. A nagyobbak, valószínű, arra gondoltak, hogy a volt polgármester már minden lophatót zsebre tett, és így semmi értelme elfoglalni székét. De az is lehet, attól tartottak, hogy az történik, mint Tuzlán (Konstanca megye), ahol a régi polgármestert bezárták, és kinevezték az újat, akinek mandátuma harminc percet tartott, mert a korrupcióellenes ügyészség rögtön letartóztatta zsarolás vádjával.
Semmi különösebb nem történne még akkor sem, ha Pontát bezárnák. A börtönben esetleg új kormányt alakítana lecsukott minisztereivel, hiszen azoknak már nagy gyakorlatuk van a kormányzásban, és a börtönből is lehetne irányítani az országot, akár a maffiózók a további üzelmeiket.