Az elfogadás volt a kiemelt témája a háromszéki diszlexiások hétvégi, ötödik találkozójának. A Benedek-mezőn tartott családias beszélgetéseken kiderült, az önbizalomvesztés az érintettek egyik legnagyobb problémája, emiatt gyakran elszigetelődnek környezetüktől. A Pro-Dis-Lex Egyesület által szervezett rendezvény alkalmából a szervezet elnökével beszélgettünk a csoport tevékenységeiről.
Szabó Ildikó elmondta, bár a lakosság 7–8 százaléka tartozik az említett kategóriába, még mindig sokan szégyellik helyzetüket, inkább elviselik a gyakori megaláztatást. Pozitív példák is vannak, mint az a diák, aki nem mondott le arról, hogy megszerezze az érettségi oklevelet, másodszor is próbálkozott, és idén sikerült az elmaradt román vizsgája. A válaszokat, megoldásokat tollba mondta a kinevezett tanárnak, ehhez joga van, de sokan nem is ismerik, milyen lehetőségeik vannak – mondta az egyesület elnöke, aki fia révén érintett szülő, évek óta tesz azért, hogy a diszlexia ne legyen tabutéma.
A Pro-Dis-Lex Egyesület tavaly pszichológusokkal és a sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskola diszlexiás gyermekek tanítására is képzett pedagógusaival közösen kezdeményezte az olvasás-, írás- és számolási zavarral küzdő gyermekek sajátos oktatásának törvényes szabályozását, az oktatási törvény erre vonatkozó módosító javaslatait Markó Attila képviselő nyújtotta be a parlamentben. A képviselőház után a dokumentum megrekedt a szenátusban. A Pro-Dis-Lex Egyesület nem nézte ezt tétlenül, minden szenátornak elküldte levelét, amelyben kéri, támogassák a kezdeményezést.
A szervezet 2013-as megalakulása előtt szülői csoportként kezdeményezték önálló ötödik osztály létrehozását diszlexiás gyermekek számára, azok a diákok idén kezdték meg a nyolcadik osztályt, és jelenleg működik még egy hatodik, mindkettő a megyeközponti Nicolae Colan Általános Iskolában, amelynek tanárai specifikus képzésen vettek részt, hogy megfelelő módszerrel taníthassák a gyermekeket. Szabó Ildikó szerint még több pedagógusnak meg kellene ismernie ezeket a módszereket, mert bárkinek az osztályába kerülhet tanulási zavarral küzdő diák, és nem mindegy, hogy miként foglalkoznak vele. A szervezet vezetője hangsúlyozza, a diszlexia nem gyógyítható, de fontos, hogy korán megtanulja a gyermek kezelni a saját helyzetét, és ebben az érintett családok mellett a pedagógusoknak is segíteniük kell.