A Sapientia Alapítványt a négy erdélyi magyar történelmi egyház hozta létre 2000-ben, hogy megszervezze és kiépítse a magyar állami támogatással létrejött alapítványi magánegyetemet Erdélyben. A kuratórium biztosítja az egyetemi képzés anyagi hátterét, valamint ellátja azokat a feladatokat, amelyeket esetleg egy minisztérium végezne el, mint a személyi kinevezések, a szabályzatok elfogadása, a charta jóváhagyása – ismertette Kató Béla, aki 2003 szeptembere óta tölti be a kuratórium elnöki tisztségét, és 2012 februárjától az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Lapunk érdeklődésére, hogy miért indítanak agrárképzést az egyetemen, az alapítvány elnöke elmondta: „Lassan rádöbbenünk, hogy az Isten által adott természetben vagyunk a legjártasabbak, a föld művelése, őrzése a legősibb foglalkozásunk. És rájöttünk arra, hogy ebben a modern világban sem fejlődik enélkül élet, és ezt az adottságot itt, Európa közepén ki kellene használni. A másik pedig, hogy lassan eltűnik az a falu, az a társadalom, amelyben kétezer hektáron ezer ember dolgozik, és szükség van arra, hogy ezt a kétezer hektárt akár csupán húsz ember is meg tudja művelni a korszerű mezőgazdaság eszközeivel, nemcsak egy kis szeletet látva el belőle, hanem egységben az egészet. Tulajdonképpen ők adják majd a vidék gerincét. Aki ezen az egyetemen végez, olyan gazdaságot kell hogy tudjon vezetni, amelyből ő maga megél, és még jó néhány embernek megélhetést biztosít, de fel is tudja venni a versenyt azzal a világgal, európai renddel, amelyben most vagyunk.”
A földeket és az erdőket az alapítvány nevére vásárolják, soha nem lesznek eladhatóak, de a végzett agrármérnökök kedvezményesen bérbe vehetik. Tehát ők már úgy mennek ki az egyetem kapuján, hogy úgymond várja őket egy lehetőség, amit nyilván ki is kell tudniuk használni. „A gazdaságokat úgy képzeljük el, hogy több faluban induljon el kettő-három, ha ezeket biztosítjuk, és a fiatalok meg tudnak élni belőle, az jó példa lesz másoknak is. Ezt majd más intézményekkel is meg kell támogatni, szóba jöhet egy hitelrendszer, gépek bérbeadása, de először az igénynek kell meglennie az emberekben, hogy ők ezt szeretnék elvégzeni, és a képesség arra, hogy egy ilyen szintű gazdaságot vezessenek.” – mondta Kató Béla
Az alapítvány úgy véli, az agrárképzésnek nagyon gyakorlatközpontúnak kell lennie, ugyanakkor egyfajta duális oktatásként tekintenek rá, amelynek végén a fiatalok helyzetbe kerülnek, s az alapítvány további támogatásával gazdálkodhatnak. A kuratórium elnöke elmondta, a földek és erdők vásárlása mellett bíznak az adományozásban is, „hisz a történelem során sem vásárlás útján gyarapodott az egyházak vagyona, hanem adományokból, és Erdélyben sok olyan egyedülálló, idős ember él, aki azon gondolkodik, mi lesz az ő vagyonával. Ha összehordanánk ezeket a javainkat, óriási eredménye lehetne, és biztosítani is tudjuk, hogy ez a föld nem lesz eladó, megmarad e közösség tulajdonában. Ahol föld van, ott élet születik, családok jönnek létre, és akkor majd lesz iskola is mellette, és sok-sok pozitív következmény származik majd ebből. Azt hiszem, sokat kell még beszélnünk erről minden szinten, de ha az ajándékozás, az áldozathozatal örömét egyszer megérzi az ember, akkor értelmes élete lesz.”
Az első magyar nyelvű erdélyi agrárképzés hallgatói négy esztendő múlva szereznek mérnöki oklevelet, addig van idő gyarapítani azt a föld- és erdővagyont, amelynek első húsz hektárja a Kolozsváron élő, bikfalvi származású Simon Katalin nyugdíjas tanár jóvoltából már megvan. Ha lesznek hozzá hasonló mecénások, akkor létrejöhetnek jövedelmező gazdaságok, amelyeken jól felkészült szakemberek gazdálkodnak, és beérik az a gyümölcs, aminek első magvait most ülteti el a Sapientia Alapítvány.