Izsák Balázs emlékeztet, az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkelyének második szakasza kimondja: „Az unió belső határok nélküli, a szabadságon, és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul.”
Ezzel szemben a szemünk láttára állnak vissza a belső határok, a külső határok ellenőrzését pedig egyetlenegy tagállam vállalja és végzi: Magyarország. A népvándorlás zűrzavarában sodródó Európában pedig szó sincs arról, hogy az Európai Bizottságnak vagy a nyugati tagállamok vezetőinek fogalmuk lenne arról, hogy melyek lennének a megfelelő intézkedések, amelyeket a „menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre” vonatkozóan foganatosítaniuk kellene. Szó sincs arról, hogy érvényesülne a jog olyan körülmények között, amikor az Európai Unióról szóló szerződések, a schengeni egyezmény, a Dublini Rendelet szigorú és következetes betartását szintén egyetlen tagállam gondolja komolyan: Magyarország. Úgy is lehet ezt mondani, ma Európa – szellemi és erkölcsi értelemben – Magyarország területére korlátozódik, s rajta kívül tombol – szinte megállíthatatlanul – a zűrzavar.
A Székely Nemzeti Tanács a jog és a demokrácia eszközeivel küzd évek óta Székelyföld területi autonómiájáért. Két évvel ezelőtt egy európai polgári kezdeményezést indított útjára, melynek az volt a célja, hogy az Európai Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságok különböztetnek meg a velük szomszédos területektől, és amelyek közösségei voltaképpen régi európai kultúrák, nyelvek őrzői és jelentős forrásai az EU és a szélesebb Európa kulturális, nyelvi sokszínűségének. Amikor ezt a kezdeményezést elindították, az a meggyőződés vezette, hogy az Európai Unió valóban a jog érvényesülésén alapuló térség, valóban „tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét”, és valóban „biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását”. Csalódniuk kellett.
Közben arra készülnek, hogy október 24-én körbevilágítsák Székelyföld 750 kilométernyi határát – írja továbbá az SZNT elnöke. Tekintettel arra, hogy Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás régióba beolvassza, Székelyföld autonómiájára vonatkozó igényüknek pedig már a puszta megfogalmazását „bűnügyi jelenségként” kívánja kezelni, és Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen a magyarság minden tiltakozó megmozdulását betiltják vagy korlátozzák, szükség van egy újabb, tömegméretű megmozdulásra. A székelyek nagy meneteléséhez hasonló erejű összefogással fogják Bukarest és a nagyvilág tudomására hozni, hogy Székelyföldet sem feldarabolni, sem beolvasztani nem hagyják. A rendezvény jelmondata változatlanul a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés állásfoglalása: „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.”