Sima aszfaltréteg, új lámpatestek, frissen festett útjelzés, fényárban úszik a napokban megújult Kórház utca, nosza, hadd próbáljuk ki a kerékpársávot is, ereszkedjünk le az úttesttől szegélykővel leválasztott, járdán kialakított, megfelelően szélesnek tűnő bicikliúton.
A lejtőn csak úgy száguld a kerékpár, felgyorsul tán az idő is, éppen elméláznánk, lám, a türelem mégiscsak új utcát, szép várost terem, voltak percek, amikor azt hittük, sosem érnek a végére, de az alapos, kitartó munkának mégiscsak megvan a gyümölcse, s milyen jó, hogy nemcsak az autósokra gondolnak, egyre több a bicikliút, mert két keréken könnyebb, olcsóbb, egészségesebb, környezetkímélőbb a közlekedés, lám, épül, szépül Sepsiszentgyörgy...
Aztán hirtelen véget ér minden, fék, kormányt jobbra: terebélyes fa állja útját a száguldó bringásnak, tejes szélességben elfoglalva a biciklisávot. Szó bennszakad, hang fennakad. Kerékpárútra, ugye, szükség van, fát kivágni nem szabad, különben is, az volt ott előbb. Kikerülni sem oly nehéz, elvégre igen gyér ott a gyalogosforgalom. Mégis, a kérdés marad: vajon a biciklisáv kialakításakor nem kellett volna figyelembe venni az ott álló fákat, s például a jelenlegi gyalogossáv helyére tervezni azt?
