Az Országos Korrupcióellenes Ügyészég vezetője, Laura Codruţa Kövesi kőkeményen bírálta azokat a hatóságokat, amelyek a bíróságok által elrendelt vagyonelkobzások csak csekélyke hányadát hajtják be. Ők kemény munkával vágják sittre az államnak nagy károkat okozókat, az elrejtett javakat külföldön is felkutatják, „tálcán átadják a pénzügynek… és az állam ül egy halom jogerős ítéleten”, lábát lógatva, cselekvésképtelenül. Tavaly a vagyonelkobzások 14 százalékát sikerült végrehajtani, ami ráadásul igen szép eredmény a korábbi évek 5 százalékához képest.
Csak idén 190 millió eurónyi vagyont zároltak az előtte elrendelt 310 milliónyi mellé.
Most értettem meg, hogy miért adják fejüket olyan sokan csalásra, lopásra, sikkasztásra, kenő- és csúszópénzek adására, elfogadására. Nem rossz ez a rossz fiúknak, akiknek így megmaradt az ebül szerzett vagyon 95, illetve 86 százaléka. Tudjuk, az állam rossz gazda, de azt, hogy ilyen tehetetlen, nem gondoltam volna.
Bezzeg XIV. Lajos a maga idején kijelenthette: „Az állam én vagyok!” Ha Románia királyság volna, akkor Mihály király is kijelenthetné ugyanezt. És gondoskodna arról, hogy végrehajtsák az elkobzásra hozott ítéleteket. Lám, a román királyi család vagyonvisszaszerzése is egész jól sikerült. Az állam az ilyen nagy károk megtérítésével nem foglalkozik, nagy fákba, bűnözőkbe nem vágja fejszéit, amikor az apróbb tételekből is szépen gyarapszik az államkassza bevétele. Miért tenné, amikor törpe adófizetőitől, kisvállalkozóitól banira behajtja a sarcot. Ha nem fizetnek a jámborok, zárolják számlájukat, büntetőkamatokat számolnak fel és végrehajtanak. A nagy, veszteséges vállalatokra ez soha nem volt érvényes. Régen azt mondták, hogy sokat kell lopni azért, hogy legyen belőle, amit másoknak is juttasson az ember, amivel el tudja intézni, hogy ne kerüljön börtönbe. Ma már úgy látszik, változott a helyzet. A börtönbe kerülést nehéz lefizetni, de most is érdemes nagy összegekben játszani, sokat kockáztatni, mert ha ki is derül a turpisság, és bekaszlizzák a delkivenst, az megír néhány könyvet, amiért jelentős büntetéscsökkentés jár. Ha idős, akkor még meg is felezik büntetését. Kijön és él, mint Marci Hevesen.
A kommunizmus elején sokkal ügyesebben intézték ezeket a vagyonelkobzásokat, és sok esetben még börtönbe sem küldték az ártatlanul elítélteket, akiknek az volt a bűnük, hogy az átlagosnál több földjük volt, jobb gazdák voltak, nem akartak beállni a kollektívbe, vagy esetleg volt egy gyáracskájuk. Egyszerűen kitelepítették őket, családostól. Földjeiket, ingatlanjaikat elkobozták, azok állami vagy kollektívgazdaságokhoz kerültek.
Most az okosabb, jól képzett, valódi csalók gondoskodnak arról, hogy összeharácsolt milliócskáikat biztonságba helyezzék. Tudják, hogy csalárd módon gyűjtött vagyonuk közösen szerzettnek tekinthető, így eleve el kell osztani, például férj és feleség között. Nem hallottam arról, hogy a bezárt milliomosok vagyon nélkül maradtak volna, és szegény életük párjának esetleg kétkezi munkával kellene megkeresnie sanyarú kenyerét. Nem tudok arról sem, hogy a nagy kárt okozó telekcseréket intéző Gigi Becalinak vagy Voiculescunak vissza kellett volna adniuk értékes területeiket, amit jóformán semmiért szereztek meg.
A dörzsöltebb tolvajok fantomcégeket működtetnek, álnéven, hamis címen futnak, esetleg külföldre mennek. Ügyesebbek, mint a pénzügyesek, akik bottal üthetik nyomukat. Nincs követhető vagyonuk, vagy amit megtalálnak a végrehajtók, az nem eladható, vagy nincs rá vevő. A mesés értékek mire az államhoz visszakerülnek, már jóformán mit sem érnek. A vádlottak ügyeinek vizsgálata, amíg a bíróság döntése megszületik, évekig tarthat, és az alatt százezer eurós járgányaik értéke tizedére csökkenhet – mondják a szakértők. Elkobozni sem érdemes, mehet ócskavasnak.
De akkor miért nem zárolják és kobozzák el egyéb ingatlanjaikat ugyanabban az értékben?
