„A hetvenes évek végén, amikor a The Wallt írtam, még ijesztően fiatal voltam. Az azóta eltelt években rájöttem, hogy akkori félelmeim és veszteségeim a szükségszerűen velük járó gúnnyal, szégyennel és büntetéssel együtt olyan szélesebb körű aggályok allegóriájaként szolgálhatnak, mint a nacionalizmus, a rasszizmus, a szexizmus vagy a vallás. Ezeket is ugyanazok a félelmek irányítják, mint amelyek akkori fiatal énemet befolyásolták” – mondta korábban Roger Waters.
A The Wall egyike a rockzenetörténet legnagyobb hatású albumainak, amely zenerajongók nemzedékeinek adott maradandó élményt. A Pink Floyd korszakos lemezét Waters gyakorlatilag egyedül írta, a dupla albumon olyan klasszikusok szerepelnek, mint a Comfortably Numb, az Another Brick In The Wall, a Mother, a Run Like Hell vagy a Young Lust. A korong már 1979-es megjelenésekor óriási siker volt, és több mint 30 millió eladott példányával ma is ott van minden idők húsz legkelendőbb lemeze között. A lemez 1980-as, eredeti előadását mindössze 29-szer játszotta a Pink Floyd amerikai turnéján, valamint egyszer Berlinben, 1990-ben, a berlini fal lebontásának ünnepén. Roger Waters 2010-ben vette elő újra a The Wallt, amikor előbb egy világ körüli sportcsarnok-turnéra tervezte meg az anyagot a modern technika lehetőségeit felhasználva, mintegy 3000 négyzetméternyi díszlettel, hatalmas, a közönség feje felett lebegő felfújható tárgyakkal, egy óriási fallal.
A fal című film világpremierjét a tavalyi Torontói Filmfesztiválon tartották, de a mozik világszerte csak most mutatták be. A rendező Waters mellett Sean Evans, a 135 perces játékidő gerincét a világturné kimagasló minőségű, 4K/Dolby Atmos technikával rögzített koncertfelvételei adják. Az alkotást – akárcsak az alapjául szolgáló zenét, valamint az arra épülő, és Alan Parker rendezésében 1982-ben bemutatott The Wall című filmet, amelynek jelenetei a koncertfelvételeken is visszaköszönnek – áthatják Waters emlékei és háborúellenessége.
A ma 72 éves zenész két felmenője is a fronton harcolva veszítette életét: nagyapja az első, apja 1944-ben a második világháborúban, amikor Roger alig hat hónapos volt. A film egy része személyes történet, egyfajta számvetés. A zenész átutazik Franciaországon és Olaszországon, ellátogat abba az első világháborús temetőbe, ahol nagyapja nyugszik, illetve ahhoz az emlékműhöz az anziói tengerpart közelében, amelyre az apja neve is fel van vésve. „Remélem, a mostani vetítések világszerte jó lehetőséget teremtenek arra, hogy emlékezzünk. Nemcsak elvesztett szeretteinkre, de az összes többi elesett srácra is. Hamu vagy gyémánt, ellenség vagy barát, mindannyian egyenlőek leszünk a végén” – fogalmazott a film kapcsán a zenész.
Bár a The Wall zenéje és szövege szinte teljes egészében Waters műve, mindenki az azt feljátszó zenekarhoz köti. Ennek ellenére A fal című film több mint két órája során a zenekar neve egyszer sem hangzik el, mindössze egy rajongó pólóján virít egyik koncertfelvételen... A Pink Floyd már nem létezik, de két meghatározó tagja idén is rendkívül aktív: Waters a film mellett nemrég kiadta 1992-es szólólemeze, az Amused to Death felújított változatát, Gilmour pedig friss stúdióalbummal jelentkezett Rattle That Lock címmel.