– Ha a sorozat tavalyi beszélgetéseiből indulunk ki, felmerül a kérdés: miért kell tudatosan foglalkoznunk azzal, hogy bizonyos adottságaink honnan származnak?
– Tavaly a gyökereinkről beszéltünk, hogy mit hozunk magunkkal történelmi, kulturális, vallási vonatkozásban, tehát milyen hozadékunk van, miként gyűjtöttük azt, és milyen hatása van ránk. Ha tudatosan vagyunk a világban, talán jobban érezzük magunkat, jobban megértjük, mit miért teszünk. Egy kicsit saját magunk megismeréséről szól ez. Rádöbbent, hogy bizonyos dolgok hogyan vannak jelen életünkben. Nagymamámtól sokszor hallottam, hogy jobb a sűrű krajcár, mint a gyér forint. Végigkísér az életemben, hogy apró dolgokból kell összegyűjtögetni azt, amiből egyszer csak nagy dolog lesz.
– Éppen ebből a példából látszik, hogy ösztönösen is hasznosítjuk az örökölt szokásokat, értékeket, és mégis sokan érdeklődtek tavaly a gyökereinkről és azok hatásáról szóló sorozat iránt. Kiknek szólnak ezek a beszélgetések?
– Elsősorban azok számára jó, akikben megszületik valamiféle szükséglet, hogy megértsék, miként is működik az énjük. Általában akkor érzi az ember, hogy erre szüksége van, amikor olyan dolog történik, amire nagyon nem találja a választ, amit nem tud magának megmagyarázni.
– Az október 8-án induló műhelymunkákon az identitással foglalkoznak. A munkaterv szerint a sorozat első felében a személyes identitásról lesz szó, hogyan vagyunk jelen a családban, később pedig arról, hogy milyen csoportokhoz kötődünk, milyen kisközösségek értékrendjét sajátítjuk el, tartjuk magunkénak. Szakember segítsége nélkül is meg tudjuk tenni, hogy leltárt készítünk a szóban forgó, minket érintő csoportokról. Mit ad hozzá az említett beszélgetéssorozat ehhez, és egyáltalán miért jó, ha számba vesszük ilyetén hovatartozásunkat?
– Lehet, hogy vannak, akik egyedül ezt nem teszik meg. És itt szintén érvényes, hogy ha tudjuk, melyek az értékeink, akkor a családban, szűkebb és tágabb közösségekben sokkal tudatosabban vagyunk jelen. Ez egyfajta gondolatébresztés, hogy az emberek keressék a választ ezekre a kérdésekre. Nem arról szól, hogy az illető eljön a problémájával, hanem arról, hogy a közös gondolkodás során szembenéz az említett kérdésekkel. Azért gondoljuk, hogy erre szükség van, mert pszichológusként gyakran találkozunk azzal, hogy az emberek keresik a helyüket a családban, a közösségben, és legtöbb esetben kiderül, nagyon meghatározó, hogy mit hozunk magunkkal, és azzal hogyan tudunk bánni. Mert egy adott örökség lehet előnyös, de lehet visszahúzó erő is, tehát szárny vagy bilincs.
A beszélgetések során Lázár Andrea rendszerszemléletű pár- és családterapeuta társammal két módszerre alapozunk: pszichodramatikus és rendszerszemléletű szempont szerint tekintünk a személyiségre. Az önismereti terápiával ellentétben nem az egyén hozza a gondját, és azt megbeszéljük, hanem felvezetjük az aznapi témát, és következnek a játékok, gyakorlatok, amelyek által a résztvevőknek lesz egy saját élménye, és ezzel dolgozunk, vagyis hogy az adott kérdéskör miként van jelen az ő világukban.
– A Panta Rhei Egyesület Azért vagyunk a világban című, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által támogatott interaktív műhelymunka-sorozatán az identitás két aspektusát boncolgatják: a személyes és szociális (társas) identitást. A személyes identitás az életútban követhető és ragadható meg, a második az emberi közösségek rendszerében való komplex beágyazottságot tükrözi (haza, szülőföld, nemzet, anyanyelv, lakóhely, társadalmi réteg, kultúra, közösség, vallás stb.) – fogalmaz az egyesület munkatársa, akit arról is kérdeztünk, identitásunknak vannak-e olyan elemei, amelyeket nem magunk hozunk létre?
– Az identitás elsősorban arra utal, hogy mit gondolunk önmagunkról, hogyan írjuk le az énünket. Tartalmazhat személyes szerepeket és tulajdonságokat, társadalmi csoporthoz tartozást vagy kategóriákat és földrajzi helyekhez való viszonyulást. Olyan leírásokat foglal magában, amelyeket a személy önmagában hoz létre, valamint olyanokat, amelyeket mások írnak elő számára. Ezen leírások lehetnek részben a valós tulajdonságok, részben remények és törekvések, részben olyan lehetőségek, amelyek megvalósulásától fél.
Célunk, hogy a résztvevőkkel közösen meghatározzuk és megerősítsük azokat a pozitív identitáselemeket, amelyeket mindenikünk egyénileg sajátjának érezhet, valamint, hogy a résztvevőket olyan, saját élményen alapuló felismeréshez segítsük, amely által érthetőbbé válnak számukra a saját belső és helyi közösségi értékeik és erőforrásaik, ennek segítségével pedig képesek legyenek értékfeltáró-közvetítő tevékenységükkel erősíteni szűkebb vagy tágabb közösségük boldogulását.
A jövő csütörtökön induló nyolcrészes sorozat témái: mindenki másképp egyforma, címerem és pajzsom, kapcsolataim hálójában, szerepeim és határaim, én és mások, mi visz előre?, érték (t)rend és útravaló. A játékos műhelymunkák nyitottak, bárki bekapcsolódhat, akár egyetlen alkalommal is.