Képzeljük csak el, mikor reggelibe’ Joe felhívja bakszász román barátját, és azt mondja: Szia Johi, hogy ityeg a fityeg? Johannis, mivel nincs leírva neki a válasz, csak ekel-mekel, és azon gondolkodik, mit is mondjon, hogy szégyenbe ne maradjon. Mondja azt, hogy nem fityeg? „A találkozó nagyon jó, nagyon meleg volt” – mondta Johannis. Nem is csoda, hiszen Amerika velünk kapcsolatban mindennel elégedett, akár Ferenc Jóska birodalmával.
Lehet is, mert mi nem olyan jelentéktelen dolgokra költjük az ország pénzét, mint a tanügy vagy az egészségügy, hanem védelemre, hadseregre. Így Amerikával vállvetve tudunk harcolni az oroszok ellen. Johannis – közben – felkérte az amerikaiakat, jöjjenek hozzánk befektetni, és ne csak radarállomásokba, mert fejlődőben a gazdaság, jó a gazdasági-pénzügyi környezet és a körülmények, ezenkívül jól képzett és olcsó a munkaerő. Ez mind-mind arra vall ugyebár, hogy vezető pártjaink és kormányunk kitűnően dolgozik.
Az amerikai alelnök kinyilvánította, hogy elégedett az itt zajló korrupcióellenes harccal is, és hallván a nálunk dúló gazdasági sikerekről, bizonyosan nem is haragszik olyan nagyon Victor Pontára, aki korrupció miatt a vádlottak padjára került, de lám, mégis jól irányítja kormányát és az országot. Inkább haragszik a másik Viktorra, Orbánra, aki – bár nem kérték tőle – meg akarja védeni egész Európát a bevándorlóktól, ezért szorgalmasan kertel, és azt akarja, hogy világkvóta alapján osszák szét a menekülteket. Ez nem jó Amerikának, mert ebben az esetben a bevándorlók esetleg az Újvilág felé fordítják szekerük rúdját, gumicsónakjaik orrát. Az amerikaiak, mióta Kolumbusz Kristóf felfedezte őket, egyfolytában fogadták a bevándorlók millióit. Most fogadja be őket  Európa vagy például Kína, hiszen ott másfél millió bevándorló meg sem kottyan, az csak az összlakosság egy ezreléke.
Amerika már megtette a magáét. Kemény kézzel, jobban mondva demokráciaosztó karjával és szövetségeseivel együtt lecsapott az afrikai, közel-keleti diktátorokra, megsemmisítette őket, s  most fáj a könyöke.
Johannis, miután égig magasztalta országunk és így, akaratlanul is kormányunk teljesítményét, nem pocskondiázhatta annak kormányfőjét, Pontát, akitől pedig mindenképp meg akar szabadulni. Nem kérhette a CIA segítségét sem a román kormány megdöntésére. (Annak ugyanis nagy gyakorlata van ilyesmiben, és ahogy szokta, akár napok alatt véget vethetne kormányzásának, nem mint az itthoni ellenzék.) 
Előre tudhatta Johannis is, mint mindenki, hogy az impotens liberálisok újabb nagy bizalmatlansági indítványából sem lesz semmi. A parlamentben a liberálisok társelnöke, Alina Gorghiu vérszegényen támadta Pontát, aki viszont vérmesen Alinát. A másik társelnök, Bulldog Blaga meg csak morgott.
Nem lehet leváltani Pontát, ha csak a Fennvaló is nem akarja. Ezért nem maradt egyéb, mint imádkozni: Ments meg, uram minket tőle és kormányától! Ámen.