Az ifjú művészek tárlatán széles látókörű, de a transzilván szellemiségéhez kötődő Apor Péter-i szemlélet mai értelmezésével találkozunk, vagyis új utak keresésével a helyi hagyományok, a múlt emlékeinek figyelembevételével és tiszteletével. Mindegyikük kötődik a mély gyökerekkel rendelkező erdélyiséghez, amelybe beleszületett, amely szárnyakat, de ugyanakkor rálátást is ad a környező világra, az új stilisztikai és morális kihívásokra. A hagyományok mezsgyéjéről a modernség felé való nyitás   fontos helyet foglal el alkotói szemléletükben, az új elfogadása a tradíciók tiszteletén, megélésén túl az alkotó kísérletezéssel.
A hat tehetséges művész joggal képviseli e tárlaton az erdélyi szemléletet, világra való rálátást. Van köztük, aki visszamegy ősibb, embert és népeket formáló elemekhez, emlékekhez, és van, aki csak a közelebbi, talán meg is élt múlt tradícióira alapoz, épít, ezek segítségül hívásával fogadja el a modernség kihívásait és tárja elénk a benne felgyűlt szemléleti síkokat.
Talán a feldobolyi Éltes Barna szobrász tekint leginkább vissza a régmúltba vesző gyökerekig, a székelység, magyarság történetébe beivódott tárgyi, illetve szellemi sajátosságokhoz a modern művészet kifejező erejét híva segítségül. Ismerve a természetes anyagok (mint a fa és agyag) sajátosságait, szóra bírásának módját, a fennmaradt történelmi emlékek, néprajzi átöröklődések összetevőit rejti modern formavezetésű szobraiba, sőt, a letűnő, hagyományos világból talált tárggyal (egy fejfedő kendővel) hidat is von korunk felé. Műveit szemlélve párbeszéd indulhat el a jelentéstartalommal telített hajdani szimbólumok és napjaink gyors fogyasztású felfogása, konzumcikkei között.
Hasonló értékátöröklő szemlélettel alakítja a fát mint lételemet Berze Imre székelyudvarhelyi szobrász is, letisztult formakezeléssel, a megörökölt emlékek közelítésével, tűnt idők áttetsző leképzésével. Közérthető, találttárgy-szerű áthidaló megoldásai nem a modern dadaista ready-made szemlélet meghökkentő, polgárpukkasztó elemeként épülnek a műbe, hanem elődeink életfelfogására tett alázatos utalásokként sugallanak. Alkotásainak egyszerű, lesimított vagy enyhén barázdált, vésett felületei kapcsok a természetes és a kreált, modern elemek között.
A sepsiszentgyörgyi Baász Orsolya grafikái már másfajta kötődést vagy még inkább az emlékekből továbbhurcolt erdélyiséget fejezik ki. Művei a közelmúlt hétköznapi vívódásait, kudarcait vagy éppen a mámoros, felszínen megnyilvánuló örömök leplezetlen valóságát boncolgatják, víziószerű szürreális foszlányokként. Tartalmas rajz- és formateremtő-grafikai megoldásai az átélt időt sajdítják bele az univerzum időtlenségébe, megkísérelvén újraélni mindazt, mit elveszített vagy éppen csak elejtett.
Szintén a kortársi múlt és a jelen társadalmi gondjainak feszegetője Máthé László, aki a realitás festői nyelvezetével megélt szülőföldi problémák, kiszolgáltatott helyzetek, mulasztások érzékeny bemutatására vállalkozik. A tetten ért valóság kendőzetlensége ez, a sokszor sivár, gondterhes múlttól szabadulni kívánó, de erre képtelen egyének, sorsok jövőbe tekintő viaskodása, ahol mégis ott a fel nem adott bizakodás.
Lini Enikő színekben visszafogott, széles ecsetkezelésű megoldásai szintén hidat képeznek az emlékek, formák, figurák múltbéli kavalkádja és az új idők ígéretes álomképe között. Rendteremtő szándékkal kutakodik a közelmúlt egyensúlykereső impressziói között, egy nyitottabb szemléletű jövő reményében.
A fototechnika is jelen van a kiállításon: Mira Marincas átgondolt, grafikusi rendezésre vágyó meglátásaival ragad meg képi momentumokat a távoli és közelmúltbeli tagadhatatlan, megtapasztalt emlékekből. Jeleket kíván továbbadni, melyeket elődök, a kelet-európai társadalom, a közeli társak vagy ő maga elhagyott, elejtett. Képileg rögzíteni azt, ami emlékjegyei miatt már csak foszlányaiban érhető tetten.
Összegzésképpen elmondható, hogy e művészek alkotásaik révén nem a múltba révedést, egyfajta görcsös nosztalgiát céloznak meg, hanem a beléjük ivódott erdélyiség szellemében – számolva a múlt hozadékaival, értékeivel vagy kudarcélményeivel – útkeresésre vállalkoznak, esztétikailag átgondolt, következetes megoldásokkal irányulnak világunk kihívásai felé.
Az egri Zsinagóga Galériában a Székelyföld gyöngyszemei rendezvénysorozat részeként megnyílt tárlat november 30-áig látogatható.