Folytatódik a Kovászna Megye Tanácsa által meghirdetett székelykapu-felújító program. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum az elmúlt öt évben kilenc kaput restauráltatott. Vargha Mihály múzeumigazgató fontosnak tartja a székely kapuk megmentését, hisz hozzájárul identitásunk megőrzéséhez.
Háromszéken a viszonylag hamar beköszönő polgárosodás miatt nagyságrendekkel kevesebb székely kapu van, mint Csík- vagy Udvarhelyszéken. Ezért is érdemel fokozott figyelmet sorsuk, véli az igazgató, aki közölte, döbbenten vették tudomásul, hogy a megyei művelődési és műkincsvédelmi igazgatóság által készített műemléklajstromban egyetlen székely kapu szerepel. Szerinte az igazgatóság tiszte lenne a kapuk feltérképezése, nyilvántartásba vétele, és a tulajdonosok figyelmeztetése azok veszélyeztetettségére.
A Székely Nemzeti Múzeum fennállása óta gondot fordít a székely kapukra. Már 1913-ban, a jelenlegi székhely megépítésekor két nagy kaput építettek be az út felőli kerítésbe: a katolikus plébánia felőlit abban az évben szerezték Zetelakáról (1875), a másikat Dálnokról (1751) gyűjtötték. A múzeum skanzenrészén kiállítottak egy-egy csíkmenasági (1761), szemerjai (1832), kézdimartonfalvi (1778) és végül futásfalvi (1833) kaput.
2011-ben a Székely Nemzeti Múzeumban öt kötött kaput újítottak fel, kicserélték a ráklábakat, kiegészítették a zsindelyeket. Azóta még négy kaput restauráltak. Igénybe vették Mihály Ferenc szovátai farestaurátor és a székelykeresztúri Demeter István szakértelmét is. Egy kapu felújítása folyamatban van.
A megyében tucatnyi felújítandó kapu van, viszont csak az ötvenévesnél öregebbet lehet védetté nyilvánítani, abban az esetben, ha a faragása, mintavilága eredeti, a vidékre jellemző – mondta az igazgató.
